48678. lajstromszámú szabadalom • Galvánozó készülék

0 — 2 — rúd a segédkontaktustag között alkalmazott késszerű kontaktust ábrázolja, a 10. ábra ama tartótagok részlete, melynek segélyével a betét a (B) tengelyen van ágyazva, végül a 11., 12. és 13. ábrák a galvánozó készülék további részletei. (A) az elektrolittartály, mely természetesen tetszőleges méretű lehet és tetszőleges anyagból készülhet. Megrajzolt fonanatosítási módjánál a tartály hosszúkás, derékszögű négyszögalakú fából vagy más oly alkalmas anyagból van előállítva, mely az elektrolitra nem hat károsan és melyet viszont az elektrolit sem rongál meg. (B) egy haránttengely vagy rúd, mely valamivel a tartály feneke fölött hatol át a tartály oldalfalain és a (Bl) dinamógépből vagy más áramforrásból kiinduló vezetékkel áll elektromos kapcsolatban. A (Bj tengelyen egy (C) keret tolható el, mely keret a párhuzamos (c) oldalsinekből és a fölső (cl) végsínből áll. Az oldalsinek alattuk elrendezett (c2) harántsinek (2., 3. és 6. ábra) útján vannak egymással összekötve, melyek ezen sinekkel össze vannak csavarolva és melyek az oldalsinek mentén a keret hosszirányában ágyazott, fémlemezekből álló (e3) vezetékeket viselik. A kereten belül a (c3) vezetékeken (D) betét nyugszik, mely ugyancsak a keret (c) oldalsínjeivel párhuzamos (d) oldalsinekből és egy (dl) végsínből áll. A (D) betét fenekét fém-(előnyösen vörös réz-)lemezek alkotják, melyek, hogy a szebad katódafölületét csökkentsük, fölső lapjukon (d3) szigetelő anyaggal vannak befödve (5. ábra), melyen át (d4) fémpeckek állanak ki. Ezen fémpeckek szögecseket alkotnak, melyek a fém fenekén vannak megerősítve és melyeknek fejei a szigetelő födőlapon túl állanak, de lehet természetesen szigetelő anyagból képezett oly feneket is alkalmazni, melynek fölszínén a vezetékekhez kapcsolt fémsíkok vannak elrendezve. A betét a keret (e) oldalsínjein (dö) lemezek segélyével van megerősítve, mely lemezek a (c) sineken rá vannak csavarolva és a betét oldalrészein átnyúlnak. A keret és a betét mellső vagy fölvevő vége magasabban fekszik, mint elvezető vége. Ezen célra (E) csapágytartók szolgálnak, melyék a tartály mindegyik oldalfalának mellső végein vannak megerősítve és melyek fölső részei az (e) haránttengely ágyazására szolgálnak. Eme tengelyen az (El) rázó karok vannak ágyazva és pedig a (C) keret mindegyik oldala számára egy. A keret mellső végén a (c) oldalsinekkel egyenes vonalban az előre álló (c4) karok vannak megerősítve (5. ábra), melyeknek végein (el) tengely megy keresztül, mely •— mint azt a 2. és 5. ábra mutatja — az (El) rázókarok lécek alsó végein is átmegy. A szögvasalakú (E) csapágytartók hátsó lapjain a tartály fölött körösztben (E2) hajtó tengely vaná gyazva, melynek egyik vége (e2) hajtó szíjkoronggal van fölszerelve, másik vége pedig (e3) kötélkorongot vagy léckereket visel, mely a fölvonó szerkezet hajtására szolgál. Ez a szerkezet a galvánozott tárgyákat a készülékből kiemeli. Mindegyik rázókarral szembea az (E2) hajtó tengelyen (e4) excentertárcsa van ágyazva, mely a hajtó tengely forgásánál a (C) keretet és a betétet előre húzza és alakjánál fogva a keretet és betétet akkor, mikor a rázó lécek előre mozgásuk határára értek, gyorsan ismét elereszti. E célból mindegyik tárcsa egyik oldala szögben befelé hajlik és hogy a gyors eleresztés még fokoztassék, mindegyik rázókar alsó hátoldala pontosan a tárcsával való érintkezési helye alatt ki van vágva úgy, hogy mikor a kar előre mozgásának határára előretolatott, teljes és azonnali kikapcsolódás áll be, mely lehetővé teszi, hogy a rázókarok a hozzákapcsolt kerettel és betéttel a tartály hosszirányában kilendüljenek. Mint az a rajzokból látható, a tartályon harántirányban (F) tengely megy át, melyen az egyik végükön a rázókarokkal kapcsolt erős (f) vonórúgók másik vége van megerősítve. A rúgók arra szolgálnak, hogy a keretet és betétet minden lassú előremenés után ismét visszarántsák. Az (F) tengelyen egy (f) vezető deszka van forgathatóan ágyazva, melynek fölső vége az (e4) excentertárcsák kerületéhez támaszkodik és mely valamivel szélesebb,