48667. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nagyfeszültségű áramkörben egymásután kapcsolt nagyfeszültségű lángívek teljesítmény faktorának növelésére

# — 2 — A találmány lényege szerint tehát az összes, a nagy feszültségű áramkörbe egymás után kapcsolt lángokat egynek kivételével külön nagy feszültségű áramkör által áthidalunk és ezen nagyfeszültségű úgynevezett segéd- vagy mellékáramkör feszültsége sokkal nagyobb, mint a nagy feszültségű fő- illetőleg munkaáramköré. Ezzel új műszaki hatás gyanánt elérjük, hogy egyrészt az összes, az előzőkben említett hátrányok amelyek eddig a nagyfeszültségű lángokkal dolgozó üzemben fölléptek, teljesen elkerültetnek, és hogy másrészt a munkaáramkörbe kapcsolt nagyfeszültségű lángok teljesítmény faktora is tetemesen növeltetik. Tudvalevőleg a lángköz ellenállása és ezzel a megfelelő kapocsfeszültség is csökkenő áramerősséggel igen gyorsan növekszik, aminek a jelen esetben az a következménye, hogy a második lángnál ugyanazon feszültség lép föl, mint amelyet az első láng mutat az első segédáramkör gyújtása után, hozzáadva a munkaáramkör feszültségét, föltéve, hogy a munkaáramkör és a segédáramkör megfelélő sarkai össze vannak kapcsolva, amit előzetes feszültségméréssel állapíthatunk meg. Ha azonban a második, át nem hidalt lángköz is gyújt, akkor ugyanazon pillanatban a raunkaáramkör lép föl, míg a két láng ellenállása nagy láng keletkezése folytán gyorsan csökken és emellett a segédáramkör feszültsége nagyjában a benne tartalmazott nagy ellenállás által megsemmisíttetik. Ennek természetesen az a föltétele, ha váltóáramú üzemről van szó, hogy a segédáram fázisának a munkaáram fázisával teljesen synchronnak kell lennie. A mellékelt rajzon a találmány tárgya, két példaképem foganatosításban van vázlatosan föltüntetve és pedig az 1. ábra oly kiviteli alakot mutat, amelynél a segédáramkört külön áramforrás táplálja, míg a 2. ábra oly kiviteli alakot ábrázol, amelynél a segédáramkör közvetlenül a főáramkörből van elágaztatva. A rajzolt példáknál az (1, 2, 3, 4) munkaáramkörbe csak két (9, 10) nagy feszültségű lángköz van kapcsolva úgy, hogy csak az egyik (9) nagy feszültségű lángot kell a (6, 8, 7) segédáramkörrel áthidalni, amely a főáramkörnél sokkal nagyobb feszültségét az (5) áramforrásból nyeri. A segédáramkörbe a nagy ohmos (8) ellenállás van bekapcsolva. Váltóáram alkalmazása esetén a segédáramkört úgy kell kapcsolnunk, hogy annak árama a főárammal synchron dolgozzék. A 2. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a közvetlenül az (1, 2, 3, 4) főáramkörből elágaztatott segédáramkör feszültségét az (5) transzformátorral elég nagyra transzformáljuk, a segédáramkör (6) és (7) sarkait pedig a nagy ohmos (8) ellenállás közbekapcsolása mellett az (1, 2, 3, 4) lángáramkörhöz kapcsoljuk. Mint már megemlítettük, a rajzban föltüntetett két nagyfeszültségű (9, 10) láng helyett három vagy több lángot is kapcsolhatunk egymás után, csakhogy ez esetben az összes lángokat — egynek kivételével — a segédáramkörrel kell áthidalnunk. Ha azonban tetszőleges számú ily lángot, például mint a 3. és 4. ábrán a (9, 11, 12 és 13) illetőleg (9, 11, 13 és 12) lángot egymásután kapcsolunk a segédáramkörbe, úgy megfelelő áthidaló ellenállásokat vagy fojtótekercseket kell hozzákapcsolnunk, hogy az összes lángok a feszültség növelése nélkül gyors egymásutánban gyújtassanak meg. A 3. ábrán rajzolt kapcsolási vázlat az 1. ábrán rajzoltnak felel meg, csakhogy itt a segédáramkörben fekvő összes (9, 11, 12) lángközöket egynek a (13)-nak kivételével a párhuzamosan kapcsolt (15) és (16) ellenállások áthidalják. A 4. ábrán föltüntetett kapcsolási vázlat viszont a 2. ábrán rajzoltnak felel meg, azonban a segédáramkör (9, 13, -12) lángközeit áthidaló (14, 15 és 16) ellenállások nem párhuzamosan, hanem egymás után vannak kapcsolva, továbbá ezen esetben a segédáramkörben szabadon fekvő (13) lángköz már nem az utolsó, mint az; 1. és 3. ábrákon, hanem a második helyen elrendezett, ilykép tehát a szabadon maradó láng-