48582. lajstromszámú szabadalom • Javítás tartósan égő kályhákon

Megjelent 1910. évi április hó 25-én. MAGY. KIR SZABADALMI IBHh HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 48582. szám. li/h. OSZTÁLY. Javítás tartósan égő kályhákon. C. RIESSNER & C° CÉG NÜRNBERG-GLAISHAMMERBEN. A bejelentés napja 1907 november hó 26-ika. Jelen találmány azon tartósan égő kályhákra vonatkozik, melyeknél a töltő és az égető akna alsó részét olymódon köti öszsze egy csatorna az akna fölső végével, hogy a tüzgázok és az égéstermékek egyrésze a szilárd tüzelőanyag megkerülésével közvetlenül a töltőakna fölső zónájába vezettetik. Az eddigi kiviteli alakoknál a csatorna a töltőaknához hozzáépíttetett, ami a kályha különleges alakítását tette szükségessé és külön helyet igényelt. — A találmány célja már most az, hogy az említett csatornát rendkívül egyszerű szerkezeti eszközökkel létesítsük, anélkül, hogy a kályha külső alakját és haBznos terét befolyásolnók. — Egyidejűleg a találmány azt is lehetővé teszi, hogy a szóbanforgó csatornát már meglevő tartósan égő kályháknál is kiképezhessük. A találmány lényege abban áll, hogy változatlan alakban foganatosított töltő- és égetőaknában egy vagy több függélyes tűzálló lemezt vagy'követ rendezünk el olymódon, hogy függélyes csatornák képeztetnek,melyek kis darabbal a rostély fölött, körülbelül ott kezdődnek, hol közepes léghuzam mellett a legerősebb tűzzóna végződik. —- Ezek a Csatornák azon helyen végződnek, melyen a tüzelőanyagon át fölemelkedő gázok Összegyűlhetnek. — A csatornáknak éppen csak oly szélesnek kell Ienniök, hogy a tűzgázok egy részét a tüzelőanyag oszlop megkerülésével a tüzelőanyagon át fölemelkedő gázokhoz vezessék és utóbbiak meggyújtassanak. A csatolt rajzon: az 1. ábra egy a találmány értelmében fonganatosított kályha függélyes metszete és a 2. ábra az 1. ábra A—B vonala szerinti metszete. A kemence köpenyének belső tűzálló (a) bélése a szokásos töltő- és étegőaknát képezi. (b) jelöli a töltőnyílást, (c) azon nyílást, melyen át a salak a (d) rostélyról levehető, (e) az (f) haműszekrény kihúzását lehetővé tevő csappanót, (j) a fölső aknateret, melyből a tűzgázok az (i) kéménytoldatba vonulnak, (t) tűzállá lemezeket vagy köveket jelöl. Utóbbiak és az (a) aknafalak között fölfelé terjedő (u) csatornák vannak szabadon hagyva, melyeken át a tűzgázok a (j) térbe vezettetnek, hogy az e helyen összegyűlő gázok elégetessenek. Egy további javítás abban áll, hogy a tűzálló (t) lemezek több, egymásfölött fekvő, tetszés szerinti keresztmetszetű (v) nyílással vannak ellátva, és pedig a következő