48538. lajstromszámú szabadalom • Pseudoastatikus centrifugálszabályozó

— s — már most ez meggátoltassék, találmányom szerint oly fékszerkezet alkalmaztatik, melylyel az emelő erők egyúttal a szabályozás céljairai használtatnak^ föl. Míg az eddigi szabályozószerkezeteknél az úgynevezett túlszabályozás olajfék segélyével gátoltatott meg, miáltal a szabályozó érzéketlenebb lett, addig találmányom szerint a túlszabályozás azáltal lesz lehetetlenné téve, hogy az erők a karmantyú beállítására használtatnak föl. Mihelyt a (d) súly hirtelen gyors fordulatszámváltozásnál felemeltetik, akkor az a (2) vezeték (v) karimájába ütközik. A (2) vezeték az (x) emeltyűkarral van összekötve, mely különben esak a beállító erő fölvételére szolgál. Mihelyt a (d) test a (2) vezeték (v) karimájára fekszik, akkor az emeltyű forgáspontjára illetve a karmantyúval való összeköttetés forgáspontjára egy forgató erő fog működni. Ellenben normális fordulatszámú változásoknál a (d) test az (1) és (1') támaszokon nyugszik és közte, valamint a (v) karima között némi játék marad és a (2) vezetékfékező hatása csak akkor következik be, ha a lendtömeg fölemeltetett. Ugyanaz lesz a hatás akkor is, ha a másodsorban említett forgatónyomaték következtében emelkedik föl a lendtömeg. A 14. és 15. ábrák szerinti kivitelnél a (2) vezeték, illetve a (b) csap közvetlenül a karmantyúval van összekötve a (z) rúd révén, mely a forgató erőket fölveszi. Az (x) kar el is hagyható. A 16. ábra szerinti változatnál a lendtömeg fölemelkedését a (b) csap nyúlványa gátolja meg, mely a (d) tömeg megfelelő mélyedésébe nyúlik, súrlódást idézzen elő és a szabályozási folyamatra fékezőleg hasson. Az említett másodlagos erők hatásának szemléltetésére a 11. ábra szolgál, mely egy szabályozó metszete, a 12. ábra a lendtömeg alaprajza, a 13. ábra a 11. ábrára merőleges és az x vonalon átmenő metszet, a 14. és 15. ábra egy másik kiviteli alakra vonatkozik, és a 16. ábra egy további változatra. Az említett másodlagos erők, illetve nyomatékok a nem egyenletes tömegelosztás folytán lépnek föl oly módon, hogy a szabályozó hajtásának gyorsulása alkalmával a (d) lendtömeg az (1') támaszról fölemelkedik és az (1) támasz éle körül forogni igyekszik. Viszont a szabályozó lassítása alkalmával a (d) lendtömeg az (1) támaszról igyekszik fölemelkedni. Ezen forgató nyomatékokat gyorsításkor a centrifugális erők lassításkor pedig a rúgóhatás okozza. Velük szemben működik a (d) lendtömeg önsúlya súlypontjának az (1), illetve (1') támaszrudak élétől mért távolságaival, mint emeltyűkarral. A lendtömeg csak akkor fog emelkedni, ha a gyorsulás vagy lassulás okozta forgató nyomaték nagyobb lesz az önsúly forgató nyomatékánál. Egy második forgató nyomaték adódik ki szintén gyorsulás vagy lassulás esetén azáltal, hogy a lendtömegek elosztása nem egészen szimmetrikus a (b) talpcsaphoz képest, mely a tangentiális nyomások fölvételére szolgál. Ezen esetben gyorsuláskor a forgásirányban véve mellső (1) támasz leterheltetik és a hátsó megfelelően több súlyt vesz föl. Viszont hirtelen lassulásnál a mellső támasz terheltetik meg jobban és a hátsó lesz leterhelve. A lendtömegre ható forgató nyomatékot ezen esetben is saját súlyának nyomatéka rontja le. Ha közönséges esetekben a fönt említett nyomatékok gyakorlatilag véve kevésbbé jönnek is tekintetbe, mégis megtörténhet az, hogy a fordulatszám hirtelen gyors változásánál, pld. valamely hajtórész törése alkalmával, a lendtömeg támaszáról fölemelkedik. Hogy SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Pseudoastatikus centrifugáiszabályozó, melynél a centrifugális erőket rúgóhatás rontja le, azáltal jellemezve, hogy a lendtömeg változatlan súlyának fölvételére kettős élű támaszok, a változó tangentiális erők fölvételére pedig gömb-