48465. lajstromszámú szabadalom • Készülék villamos mótorok indítására és megállítására

— 4 — megállításnál a (c9) kontaktust el nem hagyja. Mihelyt a (gl) kefe a (c8) kontaktussal érintkezésbe jut, az (y) horgony által gerjesztett áram a következő áramkörbe jut: (yl, 6, w, 7, cl) az indítási ellenállás hat része, (clO, 9, c8, gl, d2, 10, yl). Az (yl) horgony tehát már most egy ellenálláson át van zárva és nincs már összeköttetésben a csatlakozási vezetékkel. A kapcsolókerék további jobbra forgatásánál csökken a hörgonyáramkörben fekvő ellenállás. A (gl) kefe végül elhagyja (c2) kontaktust és ennek folytán nyitja a horgony áramkörét A kapcsolókerék jobbirányú forgatásának utolsó szakaszában az (o) kilincs a (k5, k6) hornyokkal lép kapcsotatba. A kapcsolási folyamat ismertetésénél eddig célzatosan az (m) kilincseknek csak kezdeti működését említettük. Amint a föntiekből és a rajzokból minden további magyarázat nélkül kitűnik, a kilincs mindig a (h) koszorún fekszik, ha a (t) szolenoid tekercselésén áram nem folyik keresztül. Ez az eset azonban addig áll fönn, amig a mótorhorgonyon átfolyó áram erőssége bizonyos alsó határt el nem ért. A horgonyáram már most egyrészt a mótor indításánál a kérdéses határ alatt fekhetik, ha a mótor horgonyán egyáltalán nem folyik keresztül áram, vagyis ha a (gl) kefe legalább a (c9) kontaktust érinti, másrészt viszont a megállításnál, miután a (gl) kefe legalább a (c8) kontaktussal jött érintkezésbe. Ha a (gl) kefe a bekapcsolásnál és a lekapcsolásnál a (c8) kontaktusra jut, az (m) kilincs (hl, h2) illetve (h3, h4) hornyokkal működik együtt, amelyek egy irányban lerézselve vannak. A (hl, h2) hornyok tehát a kapcsolókerék jobbirányú forgását a (h3, hí) hornyok annak balirányú forgatását akadályozzák meg, mihelyt az (m) kilincs azokba kapaszkodik. Ezen hornyok és (m) kilincs célja már most abban áll, hogy a kapcsolókerék esetről-esetre való forgásirányának megváltozását megakadályozzák, mindaddig amíg a horgonyon megfelelő áram nem folyik keresztül. A 2. ábrában némiképpen módosított foganatosítási alakjában föltüntetett (w) relé a (w2) kontaktusemeltyűvel van ellátva, amely a (w6) rúd révén a (wl> magra lenghetően van fölfüggesztve. A (w2) kontaktusemeltyű súlypontja, amelynek helyzete kis (w7) pótsúlyokkal szabályozható, a (w6) rúddal való összeköttetési pont és a (w8) él között fekszik, amelyen a (w2) kontaktusemeltyű nyugalmi helyzetében nyugszik. A kontaktusemeltyű ezen helyzetében annak bal vége egyidejűleg a(w4) kontaktust érinti. Ha (wl) mag vonzatik, akkor első sorban a (w2) kontaktusemeltyű bal vége elhagyja a (w4) kontaktust és a (w9) élre fekszik. Az áramerősségnek a (w) relé tekercselésében való további emelkedésénél a (w2) kontaktusemeltyű a (w9) élről leemeltetik és a (w5) kontaktusra fekszik. A (w4) és (w5) kontaktusok csavarjai már most úgy vannak állítva, hogy az utóbbi állásban a (w4) kontaktus nincssen zárva. Ha az áramerősség ismét csökken, akkor a (w2) kontaktusemeltyű (w9> él körül elforog, jobb oldali végével az (5) kontaktustól és egyidejűleg azonban a baloldali végével a (w4) kontaktustól távozik. Ezen elrendezés célja abban áll, hogy a horgonyáram könnyen bekövetkező ingadozásainál a (w4) kontaktus zárása azonnal ismét elő ne idéztessék. Bár a föntiekben a találmánynak csak egy foganatosítási alakját ismertetjük, amely egyenáramú motorok indítására és megállítására, különösen azon esetben előnyös, amikor az a megállításnál a hálózatba visszáramot szolgáltat, mégis minden további magyarázat nélkül világos, hogy az (e) és (f) kontaktussorozatok megfelelő változtatásánál a berendezés hasonló módon más mótorok számára, vagyis más kapcsolású egyenáramú mótorok számára, valamint váltakozó- és forgóáramú motoroknál is alkalmazható. Végül megjegyzendő, hogy a találmány tárgyát képező berendezés távhajtására is alkalmazható. Ekkor elesik a (ql) kézi fogantyú és a (q) süveget körül zsinórt vagy máseffélét tekercselünk. Ezen zsinórt emeltyű vagy egy második zsinórdob vagy másféle segélyével egyik vagy másik irányban