48447. lajstromszámú szabadalom • Szitálógép

— 216 — tett (e) agyakat hordanak, melyeknek küllőszerű (f) karjain előnyösen fémlemezből való (g) lapátok vannak megerősítve. Az ily módon létesített lapátkereket a szekrény belseje felé eső oldalon hengerpalástszerűen meghajlított (h) fémlemez veszi körül, míg a szemben fekvő oldalon cálszerűen (j) fakeretre fesztített, ugyancsak hengerpalást alakú (í) szitafölület foglal helyet. Az (i) szitálófölület (j) kerete alul (k) válaszfalra fölül pedig (1) csatornára támaszkodik és ezen helyzetében pl. füles csavaranyák segélyével vagy más alkalmas módon oldhatóan rögzíthető. Az(i) szitálófölületek előtt fekszenek a lisztkivezető (m) csatornák, melyekben az (n) tengelyeken megerősített ismert szerkezetű (o) továbbítócsigák vannak elrendezve. Az egymással szíjhajtással kapcsolt (n) tengelyek forgásukat az egyik ily tengelynek (a) szekrényből kiálló végén alkalmazott (p) szíjdob segélyével (b) tengely (r) szíjdobjáró] (2. ábra) nyerik. A találmánybeli szitálógép már most a következőképen működik: A szitálandó anyagot az (a) szekrény födéllapjában létesített beömlési (s) nyíláson átvezetjük be, honnan az a szekrény kettős oldalafala közt elhelyezett deszkacsatornában (t) lap által terelve a belső (u) oldalfal (v) nyílásán keresztül a szitálófülkében elhelyezett és kellő fordulatszámmal hajtott lapátkerékre jut. A lapátkerék a finom lisztszemeket az (i) szitálófölületen keresztül a lisztfölfogó (m) csatornába löki, honnan (o) továbbító csiga a megszitált lisztet az oldalt elrendezett (s) csatornába vezeti. Innen a liszt ismert módon a gyűjtőhelyhez vezethető. A hengerpalást alakú (i) szitahomoru fölületéről visszapattanó anyagot a lapátkerék (1) csatornába löki, honnan az (x) nyíláson át (2. ábra) a túloldali falüregben elhelyezett csövön keresztül a belső (u') oldalfal (v) nyílásán át az alsó szitálófülkébe kerül újból való szitálá céljából. Az ezen szitálófülkében kiszitált, fönt leírt módon (o) továbbítócsiga segélyével ugyancsak (z) oldalcsatornába vezettetik, míg az (i) szitálófölületről visszapattant átmenet (korpa, derce) a fölső (1) csatornán keresztül az oldalfalüregben elhelyezett csövön keresztül a szekrény fenekén alkalmazott (y) nyíláson át távozik. A szekrény (y) nyílásán keresztül távozó korpa vagy derce, amennyiben nem lett volna kellőképen megőrölve, önműködően újból az őrlő hengerpárokhoz vagy effélékhez vezethető vissza és őrlés után fölvonókészülék segélyével ismét jelen szitálógép födőlapjában alkalmazott (s) nyíláson a fölső szitálófülkébe vezethető úgy, hogy az őrlemény a fönt ismertetett módon még egyszer átszitáltatik. Ha az alsó szitában visszamaradó átmenetet nem kívánjuk újból megőrölni, hanem tökéletes átszitálás céljából mind a négy szitásfülkén keresztülvezetni, akkor a szitálógépet úgy rendezzük be, hogy az átmenetet nem lefelé vezetjük, hanem oldalt, a szomszédos szitálófülkébe, innen azután az ezalatt fekvőbe és ebből végre ismét oldalt az utolsó szitálófülkébe úgy, hogy az átmenetet valamennyi fülkében szitálásnak vetjük alá. Világos, hogy a foganatosítási példában fölvett négy szitálófölület mindegyike másmás minőségű lisztet fog adni, ha azonban egynemű liszt állítandó elő, úgy a különböző szitálófülkékből távozó liszt ismert szerkezetű keverőcsiga segélyével egymással kellően keverhető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szitálógép, jellemezve forgó tengelyeken megerősített lapátkerék és ezt kerületének egy részén burkoló, kereten kifeszített hengerpalástszerű szitálófölület által, melyek akként működnek együtt, hogy a bevezetett őrlemény a lapátkerék lapátjai által a szitához röpíttetik, mikor is a tinóm lisztrészecekék a szitán áthatolnak, a visszapattanó durvább őrlemény (korpa, derce) ellenben külön elvezető (1) csatornába tereltetik. 2. Az 1. pontban védett szitálógép fogana-