48435. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék lenolaj és hasonló olajok kezelésére hevítés által

— 2 — zük, de úgy, hogy a fürdőből fölemelkedő összes gőzöket arra kényszerítjük, hogy az olajfürdő fölötti zárt térben kondenzálódjanak, emellett azonban a kondenzált gőzöket nem engedjük visszajutni az olajfürdőbe. Ezáltal az olajnak a polymerizációt és vastagodást gátló illó alkatrészeit a főzés alatt teljesen eltávolíthatjuk úgy, hogy a polymerizációt és vastagítást tetszés szerinti határig vihetjük. Emellett teljesen világos, tiszta és majdnem szagtalan olajat nyerünk, mert a levegő kizárása az olaj oxydááióját meggátolja, a gőzökből kondenzálódott elbomlott olaj pedig nem folyhat vissza a fürdőbe. A találmány foganatosítására a csatolt rajzon 1. ábrában függélyes, 2. ábrában pedig vízszintes metszetben föltüntetett készülék szolgálhat. Az alkalmas tűzhelybe beépített (a) kazánt annyi olajjal töltjük meg, hogy annak fölszíne a kezelés legmagasabb hőmérsékének elértekör körülbelül a (b—b) vonalig •emelkedjék. A jól záró (c) födő a külléget az olajtól elzárja. A hevítés elején a (d) •csövön át szénsavat vagy más indifferens gázt vezetünk be, mely célszerűen nehezebb a levegőnél. A szénsav a fürdőben fölemelkedik s a fürdő fölötti (e) térből a levegőt az (f) csövön át kiszorítja. Az (e) tér átmérője nagyobb az (a) kazán átmérőjénél, fala pedig a (g) hűtőbordákkal van ellátva. A kazánfalnak a hűtőbordákat körülvevő része üreges úgy, hogy a (h) üregbe hűtőközeget, pl. vizet vezethetünk. A (g) bordák alatt elrendezett (i) csatorna a hattyúnyakas (j) kifolyató csővel van ellátva. Az olajból a hevítéskor fölszálló gőzök a (g) bordákon folytonosan lecsapódnak, a csapadék pedig a kazánfalon az (í) csatornába folyik, ahonnan a (j) cső segélyével vezethető el. A gőzöknek folytonos kondenzálódása folytán az (e) tér a fürdőből fölszálló új meg új gőzöket fogadhat be s a hevítés alatt állandóan gőzzel van telve. Elméletileg már most azt kellene várnunk, hogy az olajfürdőből fölszálló gőzök a polymerizációt gátló illó alkatrészeken kívül a tulajdonképeni olajnak is egy — a nyomásnak megfelelő részét tartalmazzák s hogy tehát az olaj egy része ép úgy elvész, mint a régi kazánfőzésnél, melynél a gőzöket elvezették. Ezen nem kívánatos olajveszteség azonban a föltaláló kísérletei szerint a gyakorlatban nem lép föl, ami arra vezethető vissza, hogy a polymerizációt gátló anya1 gok forrpontjai lényegesen alacsonyabbak a tulajdonképeni olajénál. Ezért tehát a jelen eljárásnál lényegileg csak a polymerizációt gátló alkatrészek űzetnek ki az olajból, míg az olaj elgőzölése gyakorlatilag elhanyagolható kis mérvű. Ennek folytán azonban további előnye a jelen eljárásnak, hogy a súlyveszteség az eddigiekhez képest jóval kisebb. A további kísérletek azt mutatták, hogy polymerizációt gátló részek kiválasztása s ezzel az olaj polymerizálása és vastagítása lényegesen gyorsítható, ha az olajba a hevítés alatt közömbös gázt, pl. szénsavat vagy nitrogént vezetünk, mely telítődik az illó részekkel s azokat magával viszi az (e) térbe. Ezen gáz bevezetésére a (d) csövet használjuk, míg a gáz fölösleg az (e) térből az (f) csövön át távozhat, mely célszerűen (k) hattyúnyakkal van ellátva, hogy a küllég be ne juthasson az (e) térbe. A fürdőből fölszálló gőzök nem távozhatnak a (k) csövöd, mert a (g) bordákon folytonosan kondenzálódnak. Kitűnt azonban, hogy az említett hatás eléréséré szükségelt gázmennyiség meglehetősen nagy, különösen ha az egész hevítés alatt vezetünk be folytonosan gázt. A gázszükséglet csökkentésére célszerű tehát az (e) térben lévő gázt mindig újra a fürdőbe vezetni. E célból a kazánt oly szerkezettel látjuk el, melynek segélyével az (e) térben lévő gázt az olajjal keverhetjük. E szerkezet a fogas kimetszésékkel biró és az olajba merülő (1) hengerből áll, mely az archimedesi (m) csavarral van fölszerelve. Az olaj kimetszéseken a henger belsejébe áramlik, ott a csavar által az (e) térből szívott gázzal kevertetik s a nyilak irányá-