48421. lajstromszámú szabadalom • Szivarvágó

Az (a) és (b) részeknek egymásföJé való mozgatása alkalmával az (1) lyukba helye­zett szivarhegy az (1) lyuk és az (m) ki­vágás élei által ollószerűen levágatik. A (g) dudorszerü kibővítésekben a (h) orrok szá­mára kiképezett hornyok hossza a (lyuk át­mérőjével egyenlő ugy, hogy a szivarhegy levágása számára elegendő nagy járat biz­tosíttatik. Hogy a szivarvágó használata alkalmával homorisztikus hatást is kiváltson, az (a) rész elülső fölülete és a (b) résznek alatta lévő fölülete nyomás vagy domborművű sajtolás útján egy emberi vagy állati fej­nek torzábrázolatával van olykép ellátva, hogy az (1) és m) kivágások a szivarvágó működtetése közben a szájmozgást utá­nozzák. A (b) részben alkalmazott rézsútos irányú hosszúkás lyuk által a (b) rész fölületén föltün­tetett alsó állkapocs ferdén mozgatható. A tréfás hatást továbbá még azáltal is nö­velhetjük, hogy a szemek helyén az (a) részben lyukakat alkalmazunk, míg a sze­mek ábrázolata a (b) résznek alatta levő fölületén van. A szemek különböző helyzetei által a szivarvágó használata közben ter­mészetes vagy torzított szemmozgások utánozhatok. Hogy a (b) részen levő ábrázolatot a rajta mozgó (a) résznek súrlódása által való el­pusztításától megóvjuk, a szivarvágót úgy képezzük ki, hogy csak a vágószáj részei érintik egymást, amint az a 3. ábrán a (b) részben alkalmazott (1) körkivágás (n) szé­lének befelé való hajlítása által jelezve van. Ezáltal az (a) és (b) részeknek egy­mással szemközti fölületei egymással nem érintkezhetnek és bizonyos súrlódással fe­szülnek egymásra, mely súrlódás hozzájárul ahoz, hogy a szivarvágót kihúzott vagy összetolt állapotban rögzítse Az (a) (b) részeknek kiélezett vágófölü­leteifc domborúan képezhetjük ki, oly célból, hogy egyrészt a szivar hegye ívalakban vá­gasáék le és másrészt, hogy a kiálló vágó­száj által az ábrázolat tréfás hatását nö­veljük. A találmánybeli szivarvágó egyes részei­nek elrendezésében és méretviszonyaiban természetesen a kívánalmakhoz képest vál­toztatásokat eszközölhetünk, anélkül, hogy ezzel a találmány keretét túllépnők. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lapos mellényzsebalakban kiképezett szivarvágó, amely két egymással egye­nes vonal mentén eltolható részből áll, mely részek egy ollószerűen működő késélek által határolt, egy emberi- vagy állati fej torzábrázolatának száját alkotó, a szivarhegy befogadására szolgáló nyí­lást képeznek, a melyek továbbá a szi­varvágó működtetése közben való kényel­mes kezelés céljából az újjak számára való lyukakkal vannak ellátva, és ame­lyek végül rugalmas nyomás által rög­zíttetnek a vágáshoz szükséges járatot határoló vezetékükben úgy kihúzott, mint összetolt helyzetükben. 2. Az 1. pontban igényelt szivarvágó foga­natosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a két (a b) résznek szándékolatlan ol­dása ellen való biztosítására és ezen részek mozgásának mindkét irányban való határolására a vezetékül szolgáló visszahajlított (f) szélekben dudorszerü (g) kibővítések által hornyok vannak ki­képezve, amelybe a (b) rész (e) vezető széleinek kiugró (h) orrai nyúlnak. 3. Az 1. és 2. pontban igényelt szivarvágó foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kiugró (h) orrok a (b) részből kiinduló rugalmas (k) karokon vannak elrendezve és a vezető hornyokban min­kori helyzetükben rögzíttetnek. 4. Az 1. pontban igényelt szivarvágó foga­natosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (b) résznek a vágószájat határoló (n) széle befelé van hajlítva úgy, hogy az (a) és (b) részeknek egymással szem­közt fölületei egymástól távol tartatnak. (1 rajzlap melléklette.) IAIIA8 RÉSZVÉNY TMt8A8ÁO NVCMtwLlA 0UOAPK

Next

/
Oldalképek
Tartalom