48335. lajstromszámú szabadalom • Magasságmérő készülék
tengely körül való forgását a (15) ágyazásnál (1., 2. és 4. ábra) megengedi, miáltal a (4) mérőlánc mellső oldala állandóan függélyes helyzetet vesz föl, amely helyzet egyébként a keret fenekén elhelyezett súlylyal még biztosítható. A bal lábrúd fölső (15) feje egy (16) fogantyúban végződik, amely a készülék fogvatartására szolgál. A jobb lábrúd fölső része egy hengeres (17) szánban és egy abból kiágazó (19). fogószerkezetben végződik. A (11) lábrúd felsőj1 része vagy feje mozgékony megerősítésű, amennyiben az (1) keret jobboldalán megerősített (18) vezetősínben föl és lefelé mozoghat, úgy hogy a jobb láb megemelése esetén a lábrúd feje a vezetősínben fölemelkedik és magával viszi a hozzáerősített (19) fogószerkezetet. Ha a bal láb nyugalmi állapotát tételezzük föl és a jobb lábat fölemeljük (m) magassággal, úgy a (19) fogószerkezet segélyével előre megfogott (4) mérőlánc ugyancsak (m) magassággal fog emelkedni, aminek megfelelően a (2, 3) mérőkerekek egyik értelemben forgó mozgásba jönnek. A fölső (2) mérőkerék eme forgása megfelelő darabon előre fogja vinni a (8) mutatószerkezetet, azaz a lábbal megtett magasság a mutatószerkezeten rögzítődnek. A jobb láb eme mérő funkciója addig fog tartani és csak addig szabad, hogy tartson, mig a jobb láb ujj helyét el nem foglalta. A készülék szerkezete olyan, hogy a bal láb mozgása a mérőkerékre közvetlenül semmi kimutatható hatással nincsen, azaz a bal láb mozgása esetén a mutató-, ill. mérőkészülék kikapcsolódik. Járás közben ugyanis a bal lábat túlemeljük az ekkor nyugalomban lévő jobb lábhoz képest, például (n) magassággal. Amidőn a bal lábbal a jobbon túllépünk fölfelé, úgy a jobb lábrúd fejéhez képest tovább emeljük az egész keretet {n)-nel, míglen ez a bal láb kilépése után nyugalomba jön. Ha már most a (19) mérőfogó a bal láb nyugalomba jutásával újból bekapcsolódik és a jobb lábbal folytatólagosan elindulunk, előbb (n)-uek megfelelő résszel emeljük föl a mérőfogót és azután újból föllépünk (m)-mel. A találmánybeli készülék olyan, hogy mindkét (m) és (n) magasság átvivődik a mutatószerkezetre, a jobb láb mozgása közben. A lefelé haladásnál ugyanaz az eset áll elő, azzal a különbséggel, hogy a mutató szerkezet ellenkező irányban fog forgásba jönni. Vízszintes fölületen haladva minden kilépésnél ugyanannyival fog emelkedni a fogókészülék, mint amennyivel utóbb lesülyed és ezen mozgás a kilépés magasságától függ. A (8) mutató tehát ugyanannyit fog mozogni előre, mint hátra, vagyis ugyanazon a beosztáson marad. A föntiekből világos, hogy a mérőszerkezet ki- és bekapcsolása a készüléknek lényeges funkciója s ez többféle módon eszközölhető. A mellékelt rajzban két mód van föltüntetve. Az egyik példák épeni szerkezeti megoldás szerint (10) bal lábrúd csőalakú és benne egy aránylag erős (20) drót vagy zsinór, u. n. fékdrót van elrendezve. Ezen fékdrót természetesen a lábrúd mellett is vezethető. A (20) fékdrót a bal lábtól közvetlenül a (19) mérőfogóhoz vezet (1. és 4. ábra), és pedig a. bal lábrúd belsejéből a (21) görgőn vezetve a könnyen hajlítható (22) csőburokba lép és a (19) fogó mozgó (23) karján ér véget. A fogót normálisan nyitott helyzetében egy a fogó két szára között alkalmazott (24) rúgó tartja. A bal lábrúd (12) kengyelvasa (25) hüvelyben mozoghat és két erős (26) rúgó támasztja alá. A (20) fékdrót (27)-nél a bal (12) kengyel vas fölső mozgó részéhez van erősítve. A bal lábra lépve a test súlya következtében a (12) kengyel (26) rúgói összelapíttatnak és a (20) fékdrót lehuzatik, minthogy a (10) lábrúd szilárd és a hajlékony (22) csőburok olyan, hogy hosBziránybani ellentállása az összenyomás ellen nagyobb, mint a (19) fogó (24) rúgójának feszítő ereje, azaz a bal lábra történő lépés pillanatában
