48330. lajstromszámú szabadalom • Gépkalapács
— 3 — {50) orsó függélyes eltolódásának meggátlására az orsó fölső végére erősített (57) karima szolgál, mely az (51) csapágyon nyugvó, két vékony (54) gyűrűből, az (55) golyófészek-gyűrűből és (56) golyókból képezett golyójáratra fekszik föl. Az (50) csavarorsó az alapzat alsó tokjába nyúlik és alsó végén (3. ábra) az (58) keményített acéltáresát hordja, melynek élei a fő (61) hajtótengelyre ékelt (59) és (60) keményített acélból készült karimákkal foghatnak ögsze. Az (52) csavarorsó (58) tárcsája fölött elrendezett (62) csapágy két karnyúlványa révén (6. ábra) az • alapzat {63) csapjához, másrészt pedig az alapzat tokjának (66) nyílásán átnyúló rövid (65) emelőhöz van kapcsolva úgy, hogy ha ezen emelőt balra vagy jobbra szorítjuk, az (58) tárcsa az (59) és (60) gallérok egyikével érintkezésbe jön s ezáltal a csavarorsót jobbra vagy balra forgatva, a szánt emeli vagy sülyeszti. A kalapács működtetésének módja az 1. 2. és 3. ábrákból tűnik ki. A kalapácsszerkezet ismert rendszerű, amennyiben a függélyes vezetékekben mozgó kalapácsfejet a (67) forgattyú hajtja, mely C alakú rúgó révén rugalmasan van a kalapécsfejjel kapcsolva. A (67) forgattyú a vízszintes (68) tengelyre van ékelve, mely a (38) lengő kar (69) és {70) csapágyaiban forog. A hátsó (70) csapágy közelében fölékelt (71) fogaskerék a hosszú (73) hüvelyre ékelt (72) fogaskerékkel fog össze. A (73) hüvely a (38) lengőkart alátámasztó (6) szánnyúlványban van vezetve. A (73) hüvelyben a hosszhoronynyal bíró (74) tengely foglal helyet, melynek hornyába a (73) hüvely belsejébe erősített {76) horonyléc fog (13. ábra). A (74) tengely fönt a lengőkar csapágyának alsó részében, lent pedig a (77) csapágyban van ágyazva (3. ábra), mely a kilincsszerkezetet bezáró (78) tokrészhez van erősítve. Látható, hogy a tengely forgó mozgását a hüvely átviszi a fogaskerekekre és ezek révén a forgattyúra, mimellett a kalapácsfej a szán révén szabadon emelhető vagy sülyeszthető. A (74) tengely alsó végére ékelt (79) kúpkerék a (80) kúpkerékkel fog össze, mely a (82) fékdobbal és (83) dörzstárcsával egyesített (21) hüvelyre ékelt (80) fogaskerékbe fog (4. és 5. ábra). A (81) hüvely szabadon fogja körül a (61) főtengelyt és az állvány megfelelő részében van ágyazva. A (61) főtengely keresztülnyúlik a kapcsolószerkezeten s belső végén a (84) gallért hordja az axiális nyomás fölfogására. Ezen gallér és a (82) fékdob között a (85) tárcsa van horonyléc segélyével — axiális irányban eltolhatóan — a (61) tengelyre erősítve. Ezen (85) tárcsára (86) fülek vannak öntve, melyek a (87) mélyedéseket zárják maguk közé, ezekben pedig a beállító (89) csavarral és (90) biztosító csavaranyával bíró kis (88) emelők úgy vannak ágyazva, hogy a csavarok összeműködnek a kúpos (91) gyűrű kúpos belső felületével (11. ábra). Ez a (9t) gyűrű lazán fogja körül a (84) gallért és (93) hornyában a (92) kétrészű kalagot hordja, melynek (94) csapjai a (96) lácítótengely (95) emelőjének hatása álatt állnak (7. ábra). A rajzból látható, hogy a kapcsolószerkezet működésben van, a kúpos gyűrűbefelé szoríttatik s ezáltal a beállító csavarokat befelé szorítja úgy, hogy a kis emelők homloka a gallér homlokához szorúl mely a kis emelők csapjai révén a kapcsolótárcsát a fékdobtárcsához szorítja s ezáltal a két íiber és egy acéltárcsát szorosan egymáshoz sajtolja úgy, hogy ezek a fékdobtárcsát és ennek révén a fogaskereket hajtják. A kalapács gyors megállítására a kapcsoló oldása után, a fékdobot körülfogó (97) fékszalag szolgál. A fékszalag a lapos acélból hajlított és (100) rostanyaggal bélelt (98) és (99) részekből áll. A szalagok fölső vége merőlegesen (101) le van hajtva és a (102) beállítócsavar számára kifúrva. A (102) csavar a (105) biztosító anya révén az (1) alapba beállíthatóan van rögzítve, míg a szalagnak a (102) csavaron való rögzítésére a (101) és (103) anyák szolgálnak. Mindegyik szalagrész külön állítható be. A szalagok alsó része a (106) fülekben végződik, melyek között a (107) lengőtengely foglal helyet. E tengely (108)-nál le van lapítva és a (109) *
