48321. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gázizzótestek előállítására

ból készült izzótestek tartósságára nézve lényeges. Plaisetty eljárása tehát, hatását tekintve, Blasco de Léry eljárásával teljesen megegyezik és amellett a kivitel tekintetében sem különbözik ez a két eljárás egymástól lényegesen, mivel a nitrátok mindkét esetben oldhatlan vegyületekké alakíttatnak át alkáliákkal való kezelés útján. Azonban Plaisetty eljárásának az a hátránya van, hogy az impregnált izzótesteket az alkáliákkal való kezelés előtt teljesen ki kell szárítani, mivel máskülönben a nitrátok egy része, még mielőtt a mesterséges fonalakon az alkáliák és nitrátok közötti reakció végbemenne, oldatba megy át, tehát a fényhatásra nézve elvész. A megszárított nyers izzótesteknek alkáliákkal való kezelésénél még az a hátrány is mutatkozik, hogy a reakció természetszerűleg meglehetős lassan megy végbe és az alkálioldatnak az először kívülről képződő oxyd-, illetve hydroxydrétegen keresztül való nehéz diffundálása következtében nem terjed ki mindig biztosan az impregnáló nitrát belső rétegeire. Kiégetés alkalmával tehát a nitrátok földuzzadását nem lehet elkerülni és így gyakran egyenetlen strukturájú izzó testek jönnek létre, melyek ennélfogva csekély tartóssággal és egyenlőtlen világító képességgel bírnak. Az alább leírandó eljárás elkerüli a fölsorolt hátrányokat és rendkívül szilárd, homogén és ennek folytán egyenletes fényhatású világító testek előállítását teszi letővé. Jelen eljárás Léry eljárásától abban különbözik, hogy a világító sókat impregnálás útján a kész szövethez adjuk, Plaisetty eljárásától pedig abban, hogy az utókezelést nem keményre szárított, hanem a centrifugából jövő és a fölös impregnáló folyadéktól megszabadított, azonban még nedves izzótesteken végezzük, másfelől pedig gondoskodunk arról, hogy az oldhatatlan vegyületeknek a mesterséges fonalakon való képződése rendkívül gyorsan menjen végbe. Mivel az impregnált izzótestek utókezelését melegben végezzük, egyúttal afelől is biztosítva vagyunk, hogy a reakció a fölszívódott világító sók egész tömegére kiterjed. Az említett két eljárástól továbbá a jelen eljárás még abban is különbözik, hogy a nemes földfémek nitrátjaiból nem vagy legalább is. nem, főként hydroxydok, ill. oxydok, hanem bázikus kettős vegyületek képződnek. A találmány szerinti eljárási abban áll, hogy a világító sókkal impregnált izzótesteket meghatározott hőmérsékű (40—50° C.) fürdőben való utókezelésnek vetjük alá. Ezen fürdő alkáliák vagy aminők és olyan savak, pl. benzoesav, krómsav, salycilsav, oxalsav, fluorhydrogénsav, klórsav, stb. keverékéből áll, melyek a nitrátokat a bár zisok közreműködése mellett bázikus kettős vegyületekké képesek átalakítni. Azonban ehelyett ecetsavat vagy más szerves savat, valamint fenolokat is alkalmazhatunk. Az alkalmazott alkáliáknak vagy aminoknak az említett savakkal és a salétromsavval könnyen illó vegyületeket, a salétromsavval pedig egyúttal könnyen oldódó vegyületeket kell alkotniok. A bázikus kettős vegyületek képződését lényegesen elősegíti az a körülmény, hogy a-világító sókkal impregnált és csak a fölös impregnáló folyadéktól megfosztott izzótestek abban a pillanatban meríttetnek be, midőn a fölmelegített alkálioldat vagy aminbázis és a célszerűen megválasztott sav ösiszekevertetik, vagyis midőn jelentékeny hőmennyiség szabadul föl. A nitrátoknak oldhatatlan vagy nehezen oldódó vegyületekké való átalakulása majdnem pillanatnyilag megy végbe a rostokon úgy, hogy a világító sók nem lúgozódhatnak ki. Ha az alkáliákat, illetve aminokat fölös mennyiségben alkalmazzuk, akkor a rostokon képződött bázikus kettőssók többé-kévésbbé oxydokká, illetve hydroxydokká alakulnak át. Azonban az alkálinák fölös menynyiségben való alkalmazására nincs szükség, mivel kiégetés alkalmával á bázikus kettőssók könnyen és minden földuzzadás nélkül átalakulnak a nemes földfémek oxyd-