48285. lajstromszámú szabadalom • Egy kétélű de mindenkor csak egyik élével dolgozó kivágókéssel bíró nyomólemez a cipészipar szabásdarabjai kivágására

Megjelent 1910. évi március iió 15-én. MAGY. KIR. SZABADALMI iBif HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 4828£. szám. I/b. OSZTÁLY. Kétélű, de mindenkor csak egyik élével dolgozó kivágókéssel biró nyomólemez a cipészipar szabásdarabjai kivágására. GEFFERS KÁROLY GYÁROS ERFURTBAN. A bejelentés napja 1909 julius hó 12-ike. Ismeretes már a cipészipar szabásdarabjainak, főleg pedig a fölső rész szabásdarabjainak kivágására kétélű kések használata. Bár az ily késeknél mindig csak az egyik (alsó) élt használták (már azért is, mert a bőrnek a késre való fölfektetése túlságosan körülményes és hosszadalmas munka) a kétélű kés használata már ezért is nagy megtakarítással jár úgy a befektetési tőkénél, mint a munkaidőben. Ugyanis olcsóbb, ha két «bal» és «jobb» szabásdarab kivágására nem két külön, egyélű, hanem egyetlen kétélű kést készítünk és a «bal» szabásdarab kivágása után a «jobb» szabásdarabot a kés egyszerű megfordításával vágjuk ki, mintha az első esetben használt kést félretesszük és egy második kést veszünk elő. Bármily csekélynek lássák is ez az időmegtakarítás, mégis igen nagy végeredményében azért, mert ezt a műveletet igen gyakran kell ismételni, minthogy pedig az üzemköltségszámításnál a kiszabó munkás munkateljesítménye igen jelentékeny tényező, ez az időmegtakarítás még fokozottabb mértékben érvényesül. Az egyik ismert ily kétélű kés magasságának közepén egy fenékkel van ellátva, melyre a kés körvonalainak megfelelően alakított és a kés fölső éle felé nyúló, tehát a nyomólemez nyomását az alsó élre a fölső él kimélése mellett átvivő tuskót helyezünk, mely a kétélű kés alkalmazását lehetővé teszi ugyan, de a kés megfordításánál a tuskó kivételét, megfordítását és újból való elhelyezését követeli meg, mi a kiszabó munkás munkateljesítményét lényegesen csökkenti úgy, hogy a kés beszerzésénél elért megtakarítást a munkateljesítmény csökkenése ismét lerontja. Igen természetes, hogy ekkor mindegyik késnél külön tuskót kell alkalmazni, mi a befektetési költségeket növeli. Találmányom szerint a nyomólemez nyomását az éppen használt alsó élre közvetlenül a fölső él viszi át, a kivágó kés és a nyomólemez között pedig oly betétréteg van alkalmazva, mely keményebb, sem hogy azt a fölső él átvághassa, vagy észrevehetően bevághassa, de lágyabb sem, hogy az élt megsérthetne. Erre a célra az úgynevezett «vulkán kéregpapir» bizonyult alkalmasnak, mely nem igényel gyakori megújítást és mely elég olcsó ahhoz, hogy alkalmazását a költségek meg ne gátolják. Minthogy azonban a kiszabó munkás munkateljesítményét észrevehetően csök-