48271. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rugalmas habnak vagy szivacsszerű szövetnek rugalmas anyag, pl. kaucsuk (cellulóza vagy hasonló) oldatából való előállítására

alapanyag tökéletesen oldhatatlanná tételé- 1 nek, — megduzzad és a melegben megolvad. Az említett eljárásoknak további nagy hátránya az, hogy az alapanyag az oldhatatlanná tétel következtében elveszíti azon képességét, hogy oldatban maradjon és az oldószer különösen tartós hevítésnél önmagától kiválik, miáltal a habszerű állapot fokozatosan megváltozik. Ismeretesek továbbá oly eljárások kaucsukszivacsok előállítására, melyeknél kaucsokoldatot hevítenek és a szivacsalak az oldatnak magával a gázalakban elillanó oldószer által való fölverése útján, tehát mechanikus megmunkálás nélkül állíttatik elő. Ezen eljárás segélyével tehát csak szivacsszerkezetet állíthatunk elő, de nem állandó szivacsot, azaz oly cellarendszert, melynek egyes cellái a szomszédos celláktól gázmentesen el vannak zárva és melyek gáztöltete nyomását állandóan megtartja. Az oldószer fejlesztett gőzei ugyanis az oldat lehűlésénél ismét fölemésztődnek, ha hab fölverésére használtatnak. Jelen találmány tárgya oly eljárás, mely a föntemlített hátrányokat azáltal küszöböli ki, hogy az alapanyagot a habalak előállítása és rögzítése céljából oldatban dolgozzuk föl ugyan, melyből mechanikus megmunkálás vagy gázt fejlesztő anyagok által habot állítunk elő, melynek cellái gázzal vannak megtöltve, azonban a tökéletes duzzaszthatatlanság és oldhatatlanság elérésére az oldószert csak a habalak előállítása, illetve csak a habalak rögzítése után távolítjuk el újból. A kiszáradás után a hab a bezárt gáz részére egy gázmentes és oldhatatlan rendkívül könnyű és rugalmas tartányt képez. Ily cellarendszerek főértéke abban áll, hogy azok a bezárt gázt még jelentékenyebb sérülések mellett is csak a megrongált cellákból hagyják elillanni, míg a gáztöltet többi részét és ennekfolytán a feszültséget ós rugalmasságot megtartják. Ezek a cellarendszerek tehát különösen légabroncsok részére értékesek. Ezen eljáráshoz, a gáztöltet rugalmasságának lehető kihasználására, célszerűen oly anyagot használunk, mely az oldószer eltávolítása után önmagában is lehető nagy rugalmassággal is bír. Ily anyag az ezidőszerint ismert anyagok között a kaucsuk. Az eljárás foganatosítása azonban nem zárja ki más kevésbbé rugalmas anyagoknak, például cellulózának illó oldószerben való alkalmazását sem. Általában föltétel az, hogy oly oldószert használjunk, mely kellően illékony, hogy már oly hőmérsékleteknél is elgőzölögtethető legyen, melyek az alapanyagot még nem támadják meg. Kaucsuknak alapanyag gyanánt való alkalmazásánál az eljárást következőképen foganatosítjuk: A meglehetősen szívós, a kaucsuk minőségéhez képe3t 10—15%-os kaucsukoldatot autoklávba öntjük, ezt légmentesen elzárjuk és a még fönnmaradó légtérbe gázt szorítunk be. Emellett a kívánt hab és az alkalmazott kaucsok minősége szerint a legkülönbözőbb nyomásokat választhatjuk, rendes körülmények mellett 20—40 atmoszféra nyomást alkalmazunk, azonban egészen kb. 200 atmoszféráig terjedő nyomások sincsenek kizárva. Ezután a kaucsukoldatot az autoklávban elrendezett verő- és keverőberendezés segélyével, melyet — egy az autoklávon gázrnentesen átnyúló hajtószerkezet működtet, — habbá alakítjuk át és ezáltal a sűrített gázt töltet gyanánt a habcellákba verjük. E célra sokféle szerkezetet használhatunk. E szerkezetek, valamint a magas nyomás mellett való verés nem tartozik a találmány keretébe. A habképzést a fölverésnek gázt fejlesztő anyagok segélyével történő már ismert módja által is végezhetjük. Az eképen képezett habnak az oldatban tartalmazott kaucsuk vulkanizálása által való fixálására a következő módszereket alkalmazhatjuk: Az oldatot már a habverés előtt kénklorür oldatával keverjük, miáltal a vulkanizálás már a habverés közben bekövetkezik. Ez az eljárás nem nagyon kedvező, mert az oldat már a habképzés közben szívósabb lesz, miáltal a habverés szenved, mely pedig a verőfolyamat alatt lehető egyenletesen szívós masszát tesz szükségessé. A hi-