48267. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő ecetgyári berendezéseken

— 4 — metszeti fölületére terjed ki és mely a kádnak, ül. kádsornak oldalfalai mentén el van zárva, a homlokfalak mentén ellenben nyitott és tolókák segélyével szabályozható. Ezenkívül a kádak alsó részében alsó végükön nyitott (27) szellőztetőcsövek vannak elrendezve, melyek fölső végükkel majdnem (26) forgáesréteg közepéig érnek és itt a (21) csőkereszteket hordják, melyeknek karjai alsó oldalukon a levegő kibocsátására szolgáló lyukakkal vannak ellátva. Az alsó és fölső kádak közötti légrés meghagyhatása céljából, az alsó kádakat alkotó deszkák, helyenkint az (o) toldatokkal bírnak, míg az ezen toldatok között megmaradó ablakszerű nyílások a levehető (24) ajtók segélyével vannak elzárva. A (19) légrések hatásos működtetése céljából akként járunk el, hogy pl. a két alsó légrést a kádak baloldali homlokoldalán, a fölső légrést ellenben a fölső kád, ill. kádsor jobboldali homlokoldalán zárjuk, minek következtében a levegő a két alsó légrés jobboldali, nyitott végén beáramlik, a forgácsok egész tömegén áthatol és azután a fölső légrésen át távozik. Némely esetekben a légréseket á 8. ábrában vázlatosan föltüntetett módon deszkákból alkotott (58) csatornákkal akként hoszszabbíthatjuk meg, hogy azok ezen csatornáknak az (59) épületfalakon túlnyúló végein át a külső szabad levegővel közlekedjenek; ezen esetben a légrések elzárására szolgáló (60) tolókákat a (58) csatornákon alkalmazzuk és azokat az imént példaképpen fölemlített légvezetésnél a rajzban föltüntetett módon állítjuk be. A (B) kádban (3. ábra) képződő ecet a (29) gyűjtőfenéknek (30) gyűjtővájatából a (31) csövön át a szénnel megtöltött (K) tisztítóba (1. ábra) jut és ennek (35) csövébén fölszállva, részben a (35) csövön át az (E) ecetkádba, részben pedig a (37) csövön át az (L) hordókba folyik. Hogy azon ecetmennyiség, mely az (E) kádba folyik, szabályozható legyen, ez utóbbiban a beosztással ellátott (34) szabályozócső van föl- és alátolhatóan elrendezve. Ez utóbbinak fölső és alsó végébe egy-egy (61) dugó (9. ábra) és ezen dugók mindegyikébe egy-egy alul és fölül nyitott (62) cső van beillesztve, melyek közül az alsó néhány oldallyukkal van ellátva, hogy a levegő a (62) csőből, melynek fölső végét a (63) úszó az (E) kád (1. ábra) töltésének kezdetén zárva tartja, a (34) eső belsejébe (9. ábra) juthasson és a fölső (62) csövön át távozhassék. Mihelyt azonban az (E) kádat fokozatosan megtöltő ecet a (63) úszót (9. ábra) a fölső (62) cső alsó végéig emeli, ez utóbbi záratik és így a levegő az (E) kádból (1. ábra) ki nem szabadulhatván, az ecetet a (37) csövön át az (L) hordókba kényszeríti áramolni. Eszerint az (E) kád nem fogadhat be több ecetet, mint amennyire a (34) cső be van állítva, illetve, mint amennyire a legközelebbi cefrekeveréshez szükség van. Ha több egymás mellé sorakozó képzőkád helyett csak egy képzőkádat alkalmazunk, mely ugyanoly hosszú, mint több kádnak egész sorozata, akkor a (20) szűrőfödelet több mezőre osztjuk és ezeket keretek segélyével egymástól elkülönítjük. Minden, az egyes mezőkön átvonuló (53) csőrész tíz egyenlő bőségű és távolságú (54) lyukkal van ellátva, melyek az (57) tolókákkal elzárhatók és így az egyik vagy másik mezőben előfordulható betegség esetén az illető mezőt a tolókák teljes elzárásával elkülöníthetjük és a fölöntést épúgy,. mint az önálló képzőnél teljesen beszüntethetjük, ekként módunkban van a kádtöltésnek egyes részeit megnyálkásodás vagy más betegség esetén az üzemből kivonni és esetleg kicserélni. Hogy ily kicserélésnél a kádtöltés többi része ne dűlhessen a kiszedett töltés után, a kádat behelyezett deszkafalakkal több részre osztjuk. Ha több kád van alkalmazva, akkor minden egyes kádnak szűrőfödelét vesszük körül egy-egy, a föntemlített célra szolgáló kerettel. Ezen elrendezés folytán módunkban áll továbbá az egyes gyöngébben működő mezőket egészen individuális kezelés alá venni. Ha feltesszük, hogy normális működés mellett egy mező naponta 50 1. cefrét dolgoz föl, elnyálkásodás vagy egyéb be-