48241. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú hálózatokon a megterhelés ingadozásainak kiegyenlítésére

vannak összekötve, mely szabályozó az utóbbiak mellett még a három csoportban elrendezett (22) kontaktusokat tartalmazza, melyek a (15, 16, 17) ellenállások tekercseinek különböző osztási pontjaival vannak összekötve. A (18, 19, 20) vezető szalagoknak az ezekkel szomszédos fix kontaktusokkal való elektromos összeköttetését a vezető anyagból készült, mozgatható (23) rudak eszközlik, melyeket a (24) tekerccsel biró elektromágnes működtet, ahol is a (24) tekercs az áramot a (4, 5, 6) hálózatból a megterhelés, pl. a (26) indukciós motor áramszükséglete arányában kapja, A föltüntetett esetben a (24) tekercs a (6) vezetékben átfolyó áram arányában tápláltatik és pedig a vezetékkel sorba kapcsolt (27) transformátor útján, lehet azonban magát a tekercset közvetlenül a (6) vezetékkel vagy a hálózat bármely vezetékével sorba kapcsolni. Ekként a (23) rúdnak (22) kontaktusokhoz viszonyított helyzeteit és ennélfogva a (12, 13,14) mágnesező tekercseknek áramköreibe iktatott ellenállások nagyságait a megterhelés áramszükséglete szabja meg. Megjegyzendő, hogy mindegyik mágnesező tekercsnek egyik vége a deltakapcsolású transformátor tekercseinek azon pontjai közé van kapcsolva, melyek ugyanazon tápvezetékpárral vannak összekötve, mint a megfelelő armatúra, míg a mágnesező tekercs másik vége a visszamaradó harmadik tápvezetékkel áll összeköttetésben. Ennélfogva a mágnesező tekercsekbe vezetett elektromotoros erők lényegileg 90°-kal van nak fázisban eltolva azon elektromotoros erőkhöz képest, melyek a megfelelő armatúrákkal összekötött tápvezetékpárokban uralkodnak és így az egyes armatúrákban keletkező valamint ellenelekromótoros erő fázisban közel megegyezik az illető armatúrával összekötött tápvezetékpárban uralkodó elektromotoros erővel. A (15, 16, 17) ellenállások a dinamóelektromos gépek mágneseinek gerjesztését szabályozzák és hogy az említett fázisviszonyok ne hassanak zavarólag a szabályozásra rendszerint célszerűen, de - nem okvetlen ugyanoly erőviszonyoknak megfelelően vannak méretezve, mint a mágnesező tekercsek. A berendezés működése a következő: Ha a hálózatnak (26) megterhelése a normálisnál kisebb, akkor a (21) szabályozónak (23) kontaktusrúdjai oly helyzetbe jutnak, hogy a (15, 16, 17) elemek által szolgáltatott ellenállásnak jelentékeny része iktattatik a mágnesező tekercsek áramköreibe. Ezáltal a mágneses erő akként csökken, hogy az armatúrákban keletkező és ellenelektromótoros erők kisebbek lesznek, mint az armatúrákkal összekötött vezetékpárokban uralkodó elektromotoros erő, minek folytán a gépek motorokként működvén a (8) lendítőkerékben eleven erőt halmoznak föl. Ha a terhelés növekszik, akkor a mágnesező tekercsek áramköreibe iktatott ellenállás csökken, a mágneses erő pedig megfelelően növekszik. A lendítő kereket tartalmazó forgó rendszerben előzőleg fölhalmozott eleven erőnél fogva már most a gépek generátorokként működnek és ekként nagyobb elektromos erőt termelnek, mint amilyen az armatúrákkal összekötött vezetékpárokban uralkodik. így tehát .a gépek mágneses mezőinek intenzitásai a hálózat áramingadozásainak megfelelően szabályozva elérjük azt, hogy a normálisnál kisebb áramszükséglet esetén a gépek motorokként, nagyobb áramszükséglet esetén pedig generátorokként működnek. A 2. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a háromfázisú transformátornak (9, 10, 11) tekercsei egymással a csillagvagy Y-kapesolás szerint, a (4, 5, 6) elosztó hálózattal pedig a szokásos módon vannak összekötve; az akár motorokként, akár generátorokként működtethető dinamóelektromos gépek (12, 13, 14) mágnesező tekercseinek mindegyike egyik végével a transformátortekercsek neutrális pontjához ill. közös össszeköttetési pontjához, másik végével pedig a (15, 16, 17) változtatható ellenállásoknak megfelelő végéhez van kapcsolva. A (9, 10, 11) transformátortekercseknek külső végei a (21) szabályozónak (18, 19, 20) fix kontaktusszalagjaival vannak összekötve, a berendezés többi része pedig lényegileg ugyanolyan,