48229. lajstromszámú szabadalom • Telefondugasz zsinór

Megjelent 1910. évi március lió 12-én. MAGY. ggfe KIR. SZABADALMI jggf HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 48229. szám. vn/j. OSZTÁLY Teleiondugaszzsinór. MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MŰVEK VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CÉG BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1908 augusztus hó 22-ike. A telefonzsinórok és a dugaszfogantyúk szokásos összeköttetési módja azzal a hátránnyal jár, hogy ha egy vezeték elszakad, ami rendesen a saru végén történik, akkor a többi vezetéket is újjal kell pótolni. Ha pedig a szakadás helye a zsinór végétől messze van, akkor a zsinór teljesen hasznavehetetlenné válik. A jelenlegi telefonzsinórok szerelésénél nehéz a saruvégeket éppen oly hosszúakra szabni, hogy például a kétsarkú zsinórnál a vezetőkontaktusok fülei a dugaszpólusok egyes csavarjaival pontosan egybe essenek. Azonban a legcsekélyebb hosszeltérés folytán a használatban föllépő egész húzási igénybevétel az egyik vezetőre jut, ami ennek túlságos igénybevételét okozza. A jelenleg használatos dugaszfogantyúk olyan szerkezetűek, hogy a tartózsinórokat a vezetőkkel együtt kell a gyönge póluscsavarokra szerelni. A zsinórok szerelése közben előforduló rángások folytán valamelyik dugaszpólus csavarja meglazulhat és ezután az egész igénybevétel a még jól tartó vezetőre, vagy ennek tartózsinórjára esik úgy, hogy ez csakhamar elszakad. Egy további hiány az, hogy a zsinór a dugaszfogantyú behatolása helyén nincsen kellőleg védve a törés és a kopás ellen Az e védelmet célzó eddigi szerkezetek, melyek a behatoló zsinórrészt hajlékony védőtekercsekkel, vagy tömlőkkel iparkodtak vértezni, nem feleltek meg, mert a veszélyeztetett helyet a dugasz nyílásától tényleg csak áttették a zsinórnak arra a részére, ahol a vértezés véget ért, azonban a gyors elhasználódás veszélyét nem szüntették meg. A jelen találmány tárgya egy olyan szerkezetű telefondugaszzsinór, mely a fölsorolt hiányokat csaknem teljesen kiküszöböli. A zsinór lényege abban áll, hogy a zsinórban levő (Ll) és (L2) vezetők (1. ábra) koncentrikusan vagyis csőszerűen vannak egy erős (T) tartózsinór körül elrendezve, még pedig úgy, hogy mindegyik vezető a belülfekvő fölött föl vagy lehúzható. E célból mindegyik vezető több fémhuzalból tömlőszerűen van fonva vagy tömlővé máB módon kiképezve, például egy fémhuzaltekercs alakjában. Ezáltal a zsinór a vezetők száma szerint több, egymástól független részre oszlik. A (T) tartózsinór helyett alkalmazható egy tartózsinór vagy zsinórokkal ellátott vezető is, mely ezután egy tartózsinórral ellátott középső vezetőt alkot.