48225. lajstromszámú szabadalom • Önműködő távbeszélő kacsolóberendezés

fog haladni az (FI) rúgó mellett, míg kilenc fog a (cl) kontaktust kilencszer zárta, a tizedik fognál (Fl)-el lesz már választva (Sl)-től. A (W) tárcsa második körülfordulása alatt a kontaktusadást az (S2) szegmens fogja közvetíteni, miután ezalatt az (U) forgóátkapcsoló (H) karja a (ll)-re érkezett, mimellett a (W) tárcsának csak öt foga. fejti ki hatását és a harmadik fordulatnál, midőn a (III) fölött levő (F3) rúgó jön sorra, alig fogja az első fog a (cl) kontaktust zárni, midőn (83) az (F3) rúgót már is elhagyja. A 9. ábra megmutatja, mikép lehet a forgó (U) átkapcsoló elrendezését elkerülni. A három (S) szegmenstárcsa helyett csak egyetlenegyet rendezünk el, melyet egy (Sp) csigával (csavarorsóval) olykép kötünk össze, hogy a tárcsa az órarúgó fölhúzása alkalmával a (W) tengely mentén a (W) tárcsától eltávolodik, a (Ku) forgattyú visszafelé való forgása közben azonban a tárcsához ismét közeledik. Az (Sp) orsó menetmagasságát olyannak választjuk, hogy az (8) tárcsa minden egyes teljes fordulat után más (F) rúgó hatáskörébe kerüljön. A rajzolt helyzetben éppen az (F2) rúgó közvetít öt áramlökést, míg az (FI) rúgó munkáját már elvégezte, az (F3) ellenben még munkája előtt áll. Miután az (F) rúgók már a (9) órarugó fölhúzása alkalmával eszközlik a kontaktusadást, gondoskodnunk kell arról, hogy ez a vonal számára hatástalan legyen, amit oly «vonszoltkapcsoló» által érünk el, (10. és 11. ábra), mely az (E) földvezetéket csak akkor kapcsolja a készülékhez (C2)-n keresztül, ha a (Ku) forgattyú visszafelé kezd forogni. A 10. ábrán e kapcsoló nyugalmi helyzetben van, a (d) pecek mely egy a (w) által hajtott (wl) tengelyen üí; a (D) kart olykép tartja meg, hogy az (f) rúgó a kis (s) kivágással kapcsolkozik és így (C2) kontaktus nyitva van; ha már most az órarúgót (Ku) segélyével fölhúzzuk, úgy, a (C2) mindaddig nyitva marad, míg a forgattyúmozgás végén a (d) pecek a (D) kart a kontaktust létesítő (II) helyzetbe nem nyomja (11. ábra), amely állásban a (D) kar az (f) rúgó folytán mindaddig megmarad; míg a forgattyú visszafelé való mozgásának végén a (d) pecek a kezdeti (nyugalmi) helyzetbe vissza nem hozza (10. ábra). Amint látható, ezen kapcsoló elrendezése következtében az előfizető csakis akkor küldhet áramlökéseket a vezetékbe, ha az órarúgót szabályszerűen fölhúzta, ami azért bír nagy fontossággal, mert különben a (Ku) forgattyúnak csak részleges elforgatása folytán a központi készülékekben zavarok lépnének föl. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kapcsolási berendezés oly önműködő telefonrendszer számára, melynél az előfizetők egy-egy csoportja csak egy bizonyos, az egy időben való igénybevételnek megfelelő számú főválasztóval bír, azáltal jellemezve, hogy minden előfizetői vezeték egy előválasztóhoz van kapcsolva, mely az előfizetői vezetéket önműködően, állandóan ugyanazon irányban mozgatott kontaktuskarok segélyével egy szabad főválasztóval hozza összeköttetésbe, anélkül, hogy a távbeszélés előtt vagy után ezen kontaktuskaroknak valamely normális helyzetbe való visszavitele szükségessé válnék, azaz ezen kontaktuskarok azon kapcsolási pontokon maradnak fekve, amelyeken az utolsó beszélgetés tartalma alatt voltak és egy újabb beszélgetés megkezdése alkalmával csakis akkor mozognak tovább ha azon főválasztó, amellyel előbb összeköttetésben voltak, tehát amelynek kapcsolási pontjain még feküsznek, azalatt más oldalról foglaltatott le. 2. Az 1. pontban igényelt berendezés kiviteli alakja azáltal jellemezve, hogy a vezeték a beszélgetés alatt fönnálló kapcsolás alkalmával a (CB) a központi batteriaberendezésen kivül a semmiféle relaist vagy elektromágnest sem párhuzamosan, sem sorosan kapcsolva nem tartalmaz, amennyiben a kapcsolószerkezetek visszavitele a beszélgetési áíamkörnek a beszélgetés befejezte után a köz-