48193. lajstromszámú szabadalom • Mérőszköz vonalas mozgások, illetve kihajlások mérésére

gében van elhelyezve és ezáltal minden esetleges külső befolyás elől meg van óva. Az (i) tolattyú az (1) fogantyúval van ellátva, melynél fogva az a (h) rúgó ellenében any­nyira elhúzható a súrlódó hengertől, hogy a húzószerv kényelmesen hozható, illetve vezethető a súrlódó és szorítóhengerek közé. A (g) szorítóhengernek egyenesben való vezetése itt is azt célozza, hogy a húzó­szerv mindenütt pontosan lineárisan köze­ledjék a súrlódó hengerhez és hogy ehhez egyenletesen feszüljön. A kiegyensúlyozott beosztásos (cl) tárcsa minden kimozdulásnak megfelelő helyzet­ben fogva marad. Az elforogható beosztásos tárcsa és a helytálló mutató helyett természetesen a (d) súrlódó hengerre egy kiegyensúlyozott mutatót is lehet helyezni, mely annak moz­gásait követi és mögötte a beosztásos ko­rongot az (m) szekrényben helytálló módon lehet elhelyezni. Mindkét leírt kivitelnél a húzószervnek a jelzőeszközt tartó súrlódó hengerhez való feszítése csak egyetlen pont vagy egyetlen él mentén történik. Egész különös, rend­kívüli esetekben azonban az ily módon elő­állott súrlódás (frikció) nem lesz kielégítő abban a tekintetben, hogy pontos mérési eredményt szolgáltasson. Hogy rendkívüli igényekkel szemben föl­merülő ily hiányokat a súrlódás (frikció) növelése által kiküszöböljünk, a szorító­szerkezetet a 8. ábra szerint alakíthatjuk. A szorító ezen kiviteli alakjánál két (g) és (gl) hengerből áll, melyek pontosan a (g) súrlódó hengerrel párhuzamosan oly módon vannak elhelyezve, hogy ahhoz képest föl­felé, illetve lefelé kevéssé el vannak tolva. Mindkét henger célszerűen állítható csúcs­fejek között van ágyazva, melyek az eset­leg szabályozható (h) szorítórúgónak hatása alatt álló, az állványban egyenesen vezetett (i) tolattyúban vannak elhelyezve. A két (g) és (gl) szorítóhengernek a jelző­készüléket tartó (d) súrlódó hengerhez ké­pest való ily különös elhelyezése által azt érjük el, hogy a közöttük átvezetett húzó­szerv a súrlódó henger köpenyének nagyobb részét fogja körül és ily módon az ezzel vali súrlódás (frikció) növekedik, miáltal a húzószervnek és a szorítóhengereknek a súrlódó hengerrel való együttes mozgása, illetve elforgása a lehető legbiztosabbá válik. Mindegyik kiviteli alaknak közös vonása a hengerek csúcsfejes ágyazása, a jelző­készülék kiegyensúlyozása, a szorítószerke­zetnek a súrlódó hengerekhez való ponto­san lineáris közeledése és a szorítórúgónak védett elrendezése. A hengerek csúcsfejes ágyazása a készü­léket rendkívül érzékennyé teszi, míg a húzószervnek a súrlódó hengerhez való mindenütt egyenletes feszülése a mérése­ket különösen pontossá teszi. Hengerek helyett természetesen görgők vagy korongok is használhatók, melyek célszerűen profilosan készíthetők, hogy a húzószerv oldalirányú lecsúszás, úgyneve­zett félrefutás ellen biztosítva legyen. A találmány tárgyát képező mérőkészü­lék elsősorban kihajlások, főleg magas- és hídépítmények, vas- és betonszerkezetek ru­galmas hajlásainak mérésére használható föl. E célból különbözőképen állítható föl és egyformán megbízhatóan működik minden helyzetben, akár olyan elrendezésű, hogy a húzószerv a helytálló mérőeszközhöz ké­pest mozog, akár olyan, hogy a húzószerv helytálló és a mérőeszköz mozog. A 9. ábra a fölállításnak egy módját példaképen tünteti föl. Ebben (1) egy a földbe vert csőállványt jelez, mely fölül a megfigyelésre alkalmas tetszőleges magasságban elhelyezett rögzít­hető (2) lappal van ellátva, melyre a mű­szert ráhelyezzük és lecsavaroljuk. A mű­szernek kényelmes igazítása céljából a mű­szerállványban haránt, a megerősítő lapban pedig a lekötő (szorítócsavarok) csavarok számára hosszkivágások vannak kiképezve. A (3) szalag alakjával biró lineáris húzó­szerv a mérendő mozgásokat végző mű­tárggyal van kapcsolva. A húzószervnek merev megfeszülése céljából szabad végén a (4) súllyal van terhelve. A húzószervnek a súrlódó és szorítóhen­gerek közé való vezetése céljából az utób-

Next

/
Oldalképek
Tartalom