48193. lajstromszámú szabadalom • Mérőszköz vonalas mozgások, illetve kihajlások mérésére

gében van elhelyezve és ezáltal minden esetleges külső befolyás elől meg van óva. Az (i) tolattyú az (1) fogantyúval van ellátva, melynél fogva az a (h) rúgó ellenében anynyira elhúzható a súrlódó hengertől, hogy a húzószerv kényelmesen hozható, illetve vezethető a súrlódó és szorítóhengerek közé. A (g) szorítóhengernek egyenesben való vezetése itt is azt célozza, hogy a húzószerv mindenütt pontosan lineárisan közeledjék a súrlódó hengerhez és hogy ehhez egyenletesen feszüljön. A kiegyensúlyozott beosztásos (cl) tárcsa minden kimozdulásnak megfelelő helyzetben fogva marad. Az elforogható beosztásos tárcsa és a helytálló mutató helyett természetesen a (d) súrlódó hengerre egy kiegyensúlyozott mutatót is lehet helyezni, mely annak mozgásait követi és mögötte a beosztásos korongot az (m) szekrényben helytálló módon lehet elhelyezni. Mindkét leírt kivitelnél a húzószervnek a jelzőeszközt tartó súrlódó hengerhez való feszítése csak egyetlen pont vagy egyetlen él mentén történik. Egész különös, rendkívüli esetekben azonban az ily módon előállott súrlódás (frikció) nem lesz kielégítő abban a tekintetben, hogy pontos mérési eredményt szolgáltasson. Hogy rendkívüli igényekkel szemben fölmerülő ily hiányokat a súrlódás (frikció) növelése által kiküszöböljünk, a szorítószerkezetet a 8. ábra szerint alakíthatjuk. A szorító ezen kiviteli alakjánál két (g) és (gl) hengerből áll, melyek pontosan a (g) súrlódó hengerrel párhuzamosan oly módon vannak elhelyezve, hogy ahhoz képest fölfelé, illetve lefelé kevéssé el vannak tolva. Mindkét henger célszerűen állítható csúcsfejek között van ágyazva, melyek az esetleg szabályozható (h) szorítórúgónak hatása alatt álló, az állványban egyenesen vezetett (i) tolattyúban vannak elhelyezve. A két (g) és (gl) szorítóhengernek a jelzőkészüléket tartó (d) súrlódó hengerhez képest való ily különös elhelyezése által azt érjük el, hogy a közöttük átvezetett húzószerv a súrlódó henger köpenyének nagyobb részét fogja körül és ily módon az ezzel vali súrlódás (frikció) növekedik, miáltal a húzószervnek és a szorítóhengereknek a súrlódó hengerrel való együttes mozgása, illetve elforgása a lehető legbiztosabbá válik. Mindegyik kiviteli alaknak közös vonása a hengerek csúcsfejes ágyazása, a jelzőkészülék kiegyensúlyozása, a szorítószerkezetnek a súrlódó hengerekhez való pontosan lineáris közeledése és a szorítórúgónak védett elrendezése. A hengerek csúcsfejes ágyazása a készüléket rendkívül érzékennyé teszi, míg a húzószervnek a súrlódó hengerhez való mindenütt egyenletes feszülése a méréseket különösen pontossá teszi. Hengerek helyett természetesen görgők vagy korongok is használhatók, melyek célszerűen profilosan készíthetők, hogy a húzószerv oldalirányú lecsúszás, úgynevezett félrefutás ellen biztosítva legyen. A találmány tárgyát képező mérőkészülék elsősorban kihajlások, főleg magas- és hídépítmények, vas- és betonszerkezetek rugalmas hajlásainak mérésére használható föl. E célból különbözőképen állítható föl és egyformán megbízhatóan működik minden helyzetben, akár olyan elrendezésű, hogy a húzószerv a helytálló mérőeszközhöz képest mozog, akár olyan, hogy a húzószerv helytálló és a mérőeszköz mozog. A 9. ábra a fölállításnak egy módját példaképen tünteti föl. Ebben (1) egy a földbe vert csőállványt jelez, mely fölül a megfigyelésre alkalmas tetszőleges magasságban elhelyezett rögzíthető (2) lappal van ellátva, melyre a műszert ráhelyezzük és lecsavaroljuk. A műszernek kényelmes igazítása céljából a műszerállványban haránt, a megerősítő lapban pedig a lekötő (szorítócsavarok) csavarok számára hosszkivágások vannak kiképezve. A (3) szalag alakjával biró lineáris húzószerv a mérendő mozgásokat végző műtárggyal van kapcsolva. A húzószervnek merev megfeszülése céljából szabad végén a (4) súllyal van terhelve. A húzószervnek a súrlódó és szorítóhengerek közé való vezetése céljából az utób-