48150. lajstromszámú szabadalom • Pénzdarabbal működtetett árúsító automata

kor a (194) kar akként lendül ki, hogy a szögemeltyű a (186) tolattyúlemezt a 8. ábrában föltüntetett állásba szorítja, melyben a (190) rúgó Össze van szorítva és a pénzt beboesátó hasítékok nyitva vannak. A (112) hengert (19. ábra) a (112, 113) hengerek között átjáró (84) jegyszalag tartja megemelve. Mikor az utolsó jegy is áthaladt a (112, 113) hengerek között, akkor a (112) henger kismértékben lesülyed, amikor is a (186) tolattyú (9. ábra) a (190) rúgó hatása alatt akként tolatik el, hogy a pénzt bebocsátó hasítékok elfödetnek. A (194) kar (19. ábra) végeire a jegyszalagot vezető (202) vezetékek vannak fölerősítve. Mindegyik pénzátvevő szerkezettel kapcsolatban egy-egy (205) pénzfogó elem (4. ábra) van elrendezve, mely több pénzdarabot a megfelelő (206) csatornában tart vissza, mely a (207) ablakkal (5. ábra) bír oly célból, hogy a csatorna tartalmának láthatósága a csalárd vásárlót visszariassza attól, hogy a gépet hamis pénzdarabbal vagy gombbal működtesse. A rajzban az egyszerűség kedvéért csak egy és pedig az ötkoronások számára szolgáló pénzfogó szerkezet van föltüntetve. Mikor a pénzdarab az azzal történő működtetés után leesik, akkor az a (208) vezetékben 90°-kal elfordíttatik és a (206) csatornába jut. Feltéve, hogy a gép egy ötkoronás segélyével már működtetett és hogy a csatornában három pénzdarab látható, akkor a legalsó pénzdarab a (205) pénzfogó keretnek (4. ábra) alsó (209) karján nyugszik; a pénzfogó keretet a (210) emeltyű hordja, mely (211)-nél van elforgathatóan fölerősítve és a (212) rúgóval összekötve, mely azt lefelé szorítani igyekszik. A (205) pénzfogónak két fölső (213) karja (15. ábra) a. pénzdarab átmérőjének majdnem kétharmad résznek megfelelő távolságban áll egymástól. Amikor tehát a (210) emeltyű szabaddá tétetik és a (212) rúgó hatása alatt megemeltetik, akkor a fölső (213) karok előre tolatnak és föntartják a középső pénzdarabot, míg az alsó (209) kar visszahuzatik és elhagyja az alsó pénzdarabot (16. ábra), mely akkor, megfelelő vezetékek (3. ábra) útján a szekrény fenekére esik. Amikor a (210) emeltyű (4. ábra) a. (212) rúgó hatása ellenében ismét visszalendíttetik, akkor a fölső (213) karok visszahúzatnak és elhagyják a fölső pénzdarabokat, melyek közül az alsó a (209) alsó karra esik, mely ekként fon tartja a három pénzdarabot a (207) ablak (4. ábra) mögött. A (210) emeltyűnek belső vége a (214) csuklós rúd segélyével a (215) emeltyűvel van összekötve, mely akként nyúl a (60) emelőkar alá, hogy az utóbbinak a jegyszolgáltatás céljából eszközölt működtetéskor történő megemelése alkalmával a (210) emeltyű szabaddá válik és a (212) rúgó a (205) pénzfogót kilendíti. Mikor a (60) emelőkar a pénzdarabnak a működtető szerkezetből történő távozásakor eredeti helyzetébe tér vissza, akkor a (210) emeltyű leszoríttatik és a (205) pénzfogó eredeti állásába hozatik. Mindegyik pénznemnek [meg van a maga csatornája és pénzfogója, mely a külön szerkezet segélyével] működtetett] emelő karnak elmozgásakor a leírttal azonos módon szoríttatik le, ill. tétetik szabaddá a megemelésre. Egy egykoronás bedobása ellenében egyetlen jegyet kell a gépnek szolgáltatnia. Ezen célból a pénzdarabot a (6) hasítékba (8. ábra) csúsztatjuk és a megfelelő (23) fogantyú (4. ábra) elforgatása segélyével a (15) hajtó korongot (2. ábra) hozzuk működésbe. A (250) emelőrúdnak eredő föl felémozgása az ötkoronás segélyével működtetett (52) emelőrúd megemelésének megfelelő löket ötödrészére terjed ki. A (250) emelőrúdról a (251) emelőkar (10.^ ábra) nyúl befelé, az elállítható (252) csavar alá, mely a (65) fogas rúdnak (253) toldatáról (11. ábra) csüng le; mikor tehát a hajtókorongot az ötkoronással kapcsolatban már részletezett módon működésbe hozzuk, akkor a (65) fogasrúd oly mértékben fog megemeltetni és ezzel a jegyszalag oly darabbal fog továbbíttatni, mely egyetlen jegy szolgáltatásának felel meg. Ha egy kétkoronás pénzdarabot csúsztatunk a megfelelő (8) hasítékba (9. ábra) és a megfelelő (23) fogantyút (4. ábra), el-