48101. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos izzólámpák izzószálainak wolfranfémből vagy ötvözeteiből való előállítására

1100°-ot érjen el. Hogy az oxygén utolsó nyomainak eltávolításáról is biztosítva le­gyünk, egyúttal pedig a rudaeska is kellő szilárdságra tegyen szert, a hőmérsékletet 5—6 percig mintegy 1400°-ig fokozzuk. Ek­kor a rudacskát ellenőrzés céljából lehű­lése után a kemencéből kivesszük, mikor meglehetősen egyenletes, csupán wolfram-, ból és nikkelből álló tömegét kapunk. A kész tárgy nikkeltartalmát előre számíthat­juk, a nikkeloxydul, wolframoxyd és wolf­ram vegyületekből álló képlékeny anyag mennyiségét pedig akként választhatjuk meg, hogy a redukció után pontosan meg­határozott százalékos összetételű tömeg keletkezzék. Ha a rúd azt mutalya, hogy a redukció teljesed egyenletesen folyt le, szerkezete pedig mindenhol egyenletes és repedés­mentes, azt újból a kemencébe helyezzük és az~oxydáIódást meggátló hydrogénkörben 1400°-nál magasabb hőmérsékletre fölhe­vítjük. A rúd által ekkor a fölvett hőmér­sékletet gondosan ellenőrizni kell. Erre a célra legelőnyösebben pontos optikai piro­métert alkalmazunk, mélynek segélyével a eső egyik végén alkalmazott ablakon át á «sőbe benézhetünk és a rúd fénykisugár­zása alapján a hőmérsékletet, — mint az szakértők előtt általában ismeretes, — pontosan megállapíthatjuk. Most már a hőmérsékletet újból fokoz­zuk, amennyiben a csövet körültevő fűtő­ellenálláson, vagy ha a cső maga szolgál fötőellenállás gyanánt, a csövön átfolyó áram erősségét szabályozó ellenállás segé­lyével fokozatosan emeljük. A hőmérséklet emelését kis hőmérsékletekkel, körülbelül 10°-kai végezzük és a rudacskát minden hőmérsékletemelés után, mikor azt előbb le^­hűtöttük, a kemencéből kivesszük, hogy nyújtható ságát megvizsgáljuk. A nyúlé­konyság kezdete arról ismerhető flffl, hogy a rudacskát meghajlítás által valamely pontján állandóan deformálhatjuk, anélkül hogy szilárdsága ezen a helyen észreve­hetően csökkennék. A nyúlékonyság mér­téke ama lehajlítás nagysága, melyet a ru­daeska elbír. Nagyobb nyúlékoűyság ese­tében a rudaeska egy és ugyanazon a ponton ismételten lehajlítható. Ama bizonyos szög alatt végzett lehajlítások száma, melyet a rudaeska elbír, anélkül hogy az illető hely szilárdsága észrevehetően csökkennék, vagy hogy a rudaeska eltörnék, a nyújthatóság mértékéül használható* v Ha a rudaeska a kemencéből kivéve azt mutatja, hogy a kívánatos, illetve az illető ötvözetnél elérhető maximális nyúlékony­ságot nem érte el, azt a kemencébe visz­szahelyezzük és hydrogénkörben újból he­vítjük, még pedig néhány fokkal magasabb hőmérsékletre és így tovább, míg a kívánt eredményt el nem értük. 90% wolframból és 10% nikkelből álló ötvözetnél ez a hő­mérséklet körülbelül 1510®, Más ötvözetek­nél ez a hőmérséklet is más. Há a kritikus hőmérsékletét túlléptük, a rúd *a legtöbb esetben elromlott és többé nem tehető képlékennyé. Ezért valamely adott ötvözet­nek előzetes kísérlet által meghatározott kritikus hőmérséklete közelében különös gond szükséges és a hőmérsékletet eme pont köüelében előnyösen csak rövid ideig tartó és a fűtő ellenállásokon átvezetett áramlökésekkel fokozzuk, ezután pedig á% anyagot újabb vizsgálatnak vetjük alá. Ha a keltő nyújthatóságú rudat előállí­tottuk, ezt mechanikus úton, hengerlés, hú­zás, kalapáesolás stb. segélyével alakítjuk, így pld. 7—20% nikkelből és 93—80% wolframbúi álló rúd, melyet a föntebb jel­zett módön állítottüök elő, a legfinomabb szállá húzható ki. Ha mechanikus megmunkálás által az ily ötvözetből előállított tárgyat igen ritka légkörbe vagy vákuumba helyeslik éö elektromos áram átvezetésével fölhevítjük, miközbeü az áramot fokozatosan erősítjük, anélkül hogy az ötvözet olvadási pontjáig fokoznék, az ötvözetben ievŐ nikkel ismét elpárolog, anélkül hogy a tárgy alakját megváltoztatná. Ekkor az eredeti alakú wolframtárgy marad hátra, mely csak kevés nikkelt tartalmaz, vagy ha a hevítés elég soká tartott, teljesein nikkelmentes. Ily mó­don olvasztási eljárás nélkül sikerül wol­frámból szilárd testeket előállítani. Ez az

Next

/
Oldalképek
Tartalom