48072. lajstromszámú szabadalom • Lámpa függő gázizzófényhez

(16) fűtőkamarák elmaradhatnak, vagy másokkal helyettesíthetők és így tovább. Lehet továbbá a (33) és (34) légbevezető csöveket akként is ágyazni, hogy a (2) tokba benyúljanak és itt az égésterményektől védett helyen szívjanak be levegőt. A lámpa egyaránt alkalmazható sűrített vagy közönséges nyomása alatt álló gáz esetében. A 2. ábra a lámpa további foganatositási alakját tünteti föl oly lámpa esetére, melyhez nyomás alatt álló levegőt és közönséges nyomású gázt vezetünk. A lámpa fölépítése lényegében véve ugyanaz, mint az 1. ábrán. Az (1) födél fölött a (23) csaptest van elrendezve, mely a (6) és (7) keverőkamarákba megy át, ezek a maguk részéről az (1) födélen átdugott keverőcsövel vannak összecsavarólva. Az 1. ábrán látható foganatositási alaknak megfelelően a (3) süveg alá fogódzó (12) öntött gyűrű van alkalmazva, mellyel ismét a (41, 42) bordakereszt van egy darabból öntve, amelyen a (8) és (9) keverőcsövek alsó végei mennek át. A keverőcsövek alsó végeire a (13) és (14) csavarházak vannak fölcsavarolva, melyek a (15) és (16) előfűtő kamarákat viselik, amelyek végül a (17) és (18) izzótestekhez vezetnek. A gáz itt is a (24) csőcsonkba jut be, a csapon a (25) és (44) csatornákba megy, melyek alul vízzsákba torkollanak és jobb-és balfelé a (6) ós (7) keverőkamarák felé folytatódnak. Mialatt a gáz eme kamarák felé áramlik, először a metszetben látható (45) és (46) csavaroláson megy át, melyek furatai akkorák, hogy éppen csak a szükséges gázmennyiséget bocsássák át. A sűrített levegő a rajzon nem látható kapcsolaton megy a (47) gyűrűhoronyba, mely a (23) csapban van kiképezve, innenpedig a (27) és (28) fúvókákba vezető (48) és (49) csatornákba oszlik el. Mikor a sűrített levegő a fúvókákból kilép, a (6) és (7) keverőkamarákha bejutott gázt, valamint a szükséges levegőt a keverőcsőbe szívja be. Ezt az utóbbi levegőmennyiséget, melyet beszívott levegőnek nevezünk, a pld. üregesen kiképezett (41) és (42) bordákon és az ezekhez csatlakozó, a keverőcsöveket körülvevő (50, 51) csöveken szívja be a sűrített levegő a (12) gyűrű alatt levő térből. A levegőbeszívatás eme módja, melynél a keverőlevegőt fölemelkedő, az égéstermények által fűtött csövek vezetik a keverőkamarába, annyiban előnyös, hogy a levegő előmelegszik, mielőtt a keverőkamarába jutna és így bizonyos fölhajtásra tesz szert, mely a keverőcsövekben levő káros fölhajtása ellen hat. A levegő azonban ekkor ismét lehűl, mikor az az öntött keverőkamarákha jut úgy, hogy aránylag hideg állapotban jut a keverőcsőbe. A keverő levegőnek a szívókamarába oly csatornákon való bevezetése, melyeket az égéstermékek fűtenek, magában véve ismeretes, uj azonban a pótlevegőnek oly módon történő bevezetése, mint a sűrített levegővel táplált invertlámpáknál és a lámpatok födelén szabadon ágyazott szívókamarák és fúvókák alkalmazása. Az (50, 51) levegőt bevezetőcsövek a megrajzolttól eltérő módon is alkalmazhatók, pld. a keverőcsövek mellett és nem ezek körül, de lehet az összes keverőkamarák részére csak egyetlen közös keverőcsövet is alkalmazni. Magától érthető továbbá, hogy az 1. ábrán látható lámpa szerkezete a 2. ábrán láthatóéval részben vagy teljesen megegyezhetik és viszont. A lámpák végül egy vagy több lánggal is szerkeszthetők. Megjegyzendő még, hogy invertlámpáknál a szívókamaráknak a lámpafödélen történő elrendezése magában véve nem új, de ezeknél a régebb lámpáknál a láagzórészek vagy egy tartályban vannak elrendezve úgy, hogy csak a lámpa szétszedése után válnak hozzáférhetőkké, vagy pedig a fúvóka ós szívókamara a födél fölött egymással csavarolás útján vannak kapcsolva és csak a lámpa levétele után válthatók ki. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lámpa függő gázizzófényhez lefelé irányult, egyenes keverőcsövel, azáltal jellemezve, hogy a kiváltható fúvóka és