48057. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémből való markolatok előállítására és megerősítésére

5. ábra három darabból álló belső cső hátsó nézete; a 6. ábra a kést a tövisére húzott belső csővel mutatja, mely cső metszetben van ábrázolva; a 7. ábrla metszet a 6. ábra x—x vonala irányában; a 8. ábra az újezüstből, vagy más fémből való külső cső oldalnézete; a 9. ábra a kés nézete, melynél a külső cső a belső csőre van húzva és a külső cső metszetben ábrázolva. A 10. ábra keresztmetszet a 9. ábra v—v vonala irányában; a 11. és 12. ábra a kési oldal- és előlnézetét mutatja, miután a csövek már össze vannak sajtolva; a 13. ábra egy teljesen kész kés oldalnézete; a 14. és 15. ábra metszet a 13. ábrazl—zl és z2—z2 vonala mentén; a. 16. ábrán az, alakításhoz szükséges sablonok láthatók; a 17. és 18. ábra markolattal ellátott kést mutatnak a külső cső nélkül. A lágy, összesajtolható, hengeres (a) aluminiumcső oly méretű, hogy könnyen legyen a (b) tövisre húzható. E (b) tövis érdes fölületű, hogy a lágy fémcső, midőn íazt összesajtoljuk, biztosabban legyen a tövisre erősítve. A külső újezüstből, vagy más alkalmas fémből való (c) cső az (a) csőre szorosan van ráillesztve. A (c) csőnek: az (a) csőre valp húzása után a tövist két sablon közé helyezzük, melyek a markolatnak a kívánt végső alakot adják meg. Az összesajtolás által a (c) cső a sablon alakját ölti mag-ára, a lágy (a) fém pedig a (c) csőben szétterül. Miután a lágy fém a külső cső alakjához simul, azt a tövissel biztosan köti össze. Végül a markolatnak a pengével átellenes vége elzáródik és ezután a kiálló sajtolási bordákat levágjuk. A markolat fölülete sima vagy mintázott lehet. A minta bemélyedései egyúttal elősegítik, a (c) cső megerőstíését az (a) csövön (14. és 15. ábra). Az (a) ;csövet legcélszerűbben hosszú darabokban készítjük, melyekről a szükséges hosszúságú csöveket levágjuk. Az (a) cső kívánatra zárt végű rövid darabokban is készülhet, mint az a 19. ábrán látható. A belső cső egy helyett több darabból is állhat (3—5. ábra). A sablonüregek keresztmetszete célszerűen egész hosszúságban egyenlő, hogy a fém egyenletesen oszoljék meg és a markolat szilárd legyén. A külső (c) cső elhagyása esetében az (a) cső képezi a markolatot (17. és 18. ábra), Ekkor az (a) fémcső a tövisre helyeztetik és ezzel együtt sajtoltatik össze, miáltal a cső a markolat kívánt alakját veszi föl és egyúttal a tövisre föl isi erősíttetik. A 14., 15. és 18. ábrán látható keresztmetszetek mind egyenlő kerületüek; a 17. ábra foganatosítási alakja az általánosan használt alakot mutatja. Az (a) cső úgy van, méretezve, hogy a sablonokat minden ponton teljesen kitölti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás késesárúk és más tárgyak markolatainak előállítására és megerősítés sére, azáltal jellemezve, hogy alumíniumból vagy más alkalmas anyagból való csövet hideg állapotban az illető tárgy tövisére húzunk, mely cső kevéssel hoszszabb a tövisnél, azután a belső csőre vékony, kevéssel még hosszabb és abból az anyagból, melyből a markolatnak készülnie kell, készült külső csövet húzunk és a két csövet sablonok között összesajtoljuk, miáltal a, markolat a kívánt végső alakot nyeri és egyúttal az illető tárgy tövisére erősíttetik. 2. Az 1. alatt védett eljárás változata, azáltal jellemezve, hogy a markolat képzésére csupán egy alumíniumból, vagy más alkalmas anyagból való csövet alkalmazunk, melyet a sablonok! között sajtolva, a markolat kívánt végső alakjára hozunk, és amelyet ezáltal az illtető tárgy tövisére is fölerősítünk. (2 rajzlap melléklettel.) *ALIA£ SÉ8ZVÉNY t ÁR6A8AG NYOMOAJi. uJOJTOT®