48032. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tartályokban lévő folyadékok súlyának meghatározására

hátik. Az (1) test fölül a konaxiálisan haladó (15) tengelyben végződik. Ezen tengely a tartály födelén túlnyúlik és ugyanazon anyagból van előállítva, mint az úszó. A (2) léc fölső részén az egyenlőkarú vagy egyenlőtlen karú mérlegrúd van elrendezve, melynek (5) forgástengelye a (2) léchez erősített (16) csapágyban forgatható; az egyik mérlegkar végén ugyancsak az (1) test (15) tengelye szabadon mozoghat. A mérlegrúd szabad (6) emelőkarja a (7) súlyt tartja, mely a (8) mikrométercsavarral úgy állítható be, hogy az (1) test a mérlegrúd nyugalmi állapotában és üres edénynél egyszersmindenkorra úgy függ, hogy feneke pontosan a tartály zéruspontjában van. Emellett kiemeljük, hogy az (1) test feneke hőmérsékletkülönbség folytán föllépő kiterjedés vagy összehúzódás esetén is pontosan a zéruspontban áll, ha a (£) léc és az (1) test, valamint a (15) tengely ugyanazon anyagból állnak, mert ez esetben a két egyenlő hosszaságú test kiterjedése egymást megfelelően kiegyenlíti. A (15) tengelyen súlyok fölvételére szolgáló (10) tányér van elrendezve; az (1) test zéruspontjának helyzete a (2) lécen elrendezett fokbeosztáson a (19) mutató segélyével leolvasható. Az (1) test fölfelé bizonyos empirikus úton megállapítandó mozgástérrel bír, melyet a rugalmas ágyazással bíró (20) ütköző határol, mely az (1) test fölhajtását fölfogja, még akkor is, ha az edény teljesen meg van töltve. A mérlegelés a következőképen történik : Legyen az (1) test ismert (f) keresztmetszete = 1, a mérendő folyadékot tartalmazó (14) edény keresztmetszete = (P) Ismeretes, hogy a folyadék fölhajtó ereje pontosan oly nagy, mint az úszó által kiszorított folyadéknak súlya; minthogy a folyadékot kiszorító test minden keresztmetszete a (14) edényhez ugyanazon 1 : F viszonyban áll, az edény térfogata is (o)-tól annak fölszínéig az (1) test által kiszorított folyadék térfogatához úgy aránylik, mint F: 1. Ha most (o -f- b) folyadékállás mellett a (10) tányér úgy van megterhelve, kogy az (1) test feneke zérusig sülyed, akkor a tányérra elhelyezett azon (G) súly, mely szükséges volt arra, hogy az (1) testet zérusra leszorítsa, pontosan egyenlő az (1) test által kiszorított folyadék súlyával és csak (G)-t kell szoroznunk (F)-el, hogy a (14) edényben lévő egész folyadék súlyát zérustól (h)-ig megkapjuk. Hogy a műveletet a gyakorlat számára egyszerűsbítsük, a (10) tányéron levő, mérlegelésre szolgáló súlyok az F : f arányszámmal nagyobbított értékkel lebélyegezhetők. Ha tehát az úszótest keresztmetszete = 1 és a tartályé — F, akkor az (1) testnek zérusra való beállításához szükséges súlyt (GF)-el kell megjelölnünk, hogy az nzon való közvetlen leolvasással és átszámítás nélkül a (GF) súlyt a' tartály (o)-tól (h)-ig terjedő egész tartalmának súlya gyanánt nyerjük. A gyakorlatban gyakran fordul elő, hogy edények vízszintes keresztmetszetükben nem egészen egyenletesek. Ha ezen esetben az eltérések gyakorlati értékkel bírnak, akkor az (1) testnek szintén oly alakúnak kell lennie,hogy keresztmetszete az edény keresztmetszetéhez bármely magasságban f: F arányban legyen. Ekkor a mérés eredménye pontos lesz, mert a kiszorított folyadékot mértük meg, mely ezen esetben úgy aránylik a tartályban levő folyadékhoz, mint f: F. Ugyanez vonatkozik kúpalakú edényekre is. A súlyok fölvételére való (10) tányér helyett a (21) futósullyal ellátott külön (22) mérlegrúd lehet alkalmazva (2. ábra); a futósúly eltolása által a test zérushelyzetbe pontosan beállítható. A zérushelyzet a (23) karon leolvasható. Ebben az esetben a futósúly fokbeosztását oly osztásrésszel látjuk el, mely az egyszerű (G) súly helyett az edényben levő folyadékmennyiség (GF) súlyát jelzi. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés tartályokban levő folyadékok súlyának meghatározására az edénybe merülő, súllyal terhelt úszó segélyével azáltal jellemezve, hogy az