48011. lajstromszámú szabadalom • Merevítőbetét födémek, árbócok, távíróoszlopok és hasonló tárgyak számára

szíthető, sajtolt (d) kidomborodásokkal van ellátva, melyek egyrészt soronként egymáshoz képest el vannak tolva, másrészt pedig fölváltva föl- és lefelé vannak ívelve. A föltüntetett foganatosítási alaknál a fölfelé irányuló (b) domborodások, a húzó feszültségeket, míg a lefelé irányuló (c) domborodások a nyomófeszültségeket veszik föl. A külső és belső réteget egymástól elválasztó sajátos (d) nyílások az (a) betét harántmetszetét egyáltalában nem befolyásolják. Már ezen körülmény is lényeges előnye az eddigelé ismert hasonló betétekkel szemben, mivel a külső és belső építő anyagrétegnek összeköttetése a betét harántmetszetének nagymértékű csökkenéseit vonta maga után, minek következtében a már ismert szerkezeteknek szilárdsága nem volt elegendő. A jelen találmány azonkívül a merevítőbetétnek a cementtel való jó összeköttetését is biztosítják, ami eddigelé nem sikerült. Megkíséreltek ugyanis hullámos bádogot a dombofodások fenekén a cementnek kiszorulása ellen kis nyílásokkal ellátni, hogy a cementnek a hullámos bádoggal való benső összeköttetését biztosítsák. Miután azonban a hullámok kifelé bővülnek ennek nem volt sikere úgy, hogy a cementékek a legcsekélyebb mozgásnál kifelé szoríttattak és kihullottak. A bádogbetétnek a 2. és 3. ábrában föltüntetett öntött, űrös árbocoknál való alkalmazásánál az (a) betétet pld. a forma nagyságának megfelelő hengerré alakítjuk és a forma falától megfelelő távolságban helyezzük azt el a formaban. Ez utóbbiba azután beöntjük az (e) anyagot, mely az (a) betétet teljesen körülveszi és a megmerevedése után leköt. Mily módon képezzük ki az (f) űrös teret, a jelen találmány szempontjából egyáltalában nem lényeges. Nagyobb terhek fölvételére szolgáló cölöpöknél a domborodásokon köröskörül huzalok vagy kapcsoló szervek vezethetők át, vagy esetleg két vagy több betét egymás fölött is elrendezhető. Ezen utóbbi elrendezésnél célszerű a bádogokat egyoldalúlag kisajtolni, ahol is a kifelé sajtolt domborodások a nyomó és a befelé sajtoltak pedig a húzó feszültségeket veszik föl. A betétnek további, váz gyanánt való alkalmazását a 4—6. ábrák tüntetik föl. Ezen elrendezésnél bádogfalak képeztetnek, melyek közös tengelyből sugárirányban ágaznak el. Emellett teljesen lényegtelen, hány sugarat választunk. Alkalmazhatunk pld. 3—4, esetleg 5, vagy több sugarat is. Ezen foganatosítási alaknak sajátossága abban áll, hogy a falak között részben vagy egészben végig futó kivágások rendezhetők el az árbocokon, miáltal ezeknél is nagy anyagmegtakarítást érhetünk el. Az ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál pld. a váz keresztalakú, ahol is a (g) és (h) bádogfalaknak megerősítése (6. ábra) tetszőleges lehet és pld. hevederek átdugása, szögecselés és hasonló módon létesíthető. Az építőanyag célszerűen a 6. ábrában vonalkázva föltüntetett (i) alakot veszi föl, mely azonban tetszés szerinti lehet. A (k) kivágás (4. ábra) célszerűen nem nyúlik egészen a cölöp fölső végéig, hogy huzalok vagy hasonló tárgyak megerősítésénél ne legyen útban. A (h, g) betét természetesen egészen végig haladhat. A sajátosan kiképezett bádogbetétnek kedvező tulajdonságai folytán annak födémszerkezeteknél való alkalmazása igen ajánlatos. Azáltal, hogy a (b) domborodások, a húzó (c) domborodások pedig a nyomó feszültségeket veszik föl, csak kis mennyiségű födémanyag szükséges. Ezen anyag úgyszólván kizárólag bevakolásra szolgál, mivel a terhelést egyedül a betét veszi föl. A 7. ábrában példaképpen föltüntetett födém pld. oly módon állíttatik elő, hogy az (a) betét a héjazatból megfelelő távolságban helyeztetik el és köriilöntetik. A födémanyag, mely igen vékony lehet, ekkor teljesen körül zárja az (a) hetétet és megmerevedés után, miután a fölső és alsó rétegek a (d) nyílásokon át egyesültek, leköt. Jobban igénybevett födémszerkezeteknél célszerű a (d) nyílásokon át huzalokat vagy (b) rudakat átvezetni, míg a további kivitel a fönt ismertetett módon történik. A huzalok vagy rudak átvezetése folytán az