47983. lajstromszámú szabadalom • Mótorkapa

súlyuknál és centrifugális erejüknél fogva hátra- és fölfelé csapódjanak, míg a (13) léc a kapáknak a dobra való fekvéséi akadá­lyozza meg, pl. a gép lassú járásakor. Hogy a centrifugális erőt a nehézség elle­nében lassú járáskor fokozzuk, a (14) vezér­lécet használhatjuk, mely dacára aránylag csekély kilengést okozó alakjának erősen befolyásolja a vágás erejét, mert az adott fordulatszám és kapasúly mellett az esés idejétől és a kapáknak a központtól való távolságának négyzetében emelkedő cen­trifugális erőtől függ. Emellett a (6) rúgó nemcsak az ütést enyhíti, hanem erősebb vagy gyöngébb feszültsége a tengely egyes kapáinak visszamaradását vagy előresieté­sét okozhatja úgy, hogy a kapák nem egy időben metszenek, hanem éleik közvetlenül a bevágódás előtt zeg-zúgos vagy hullám­vonalat képeznek, a gépet tehát egyenlete­sen veszik igénybe s kellő beállítás mel­lett összefüggő földszalagokat metszenek le s azokat tetszés szerint fordítják vagy aládol­gozzák. A (14) vezérlécnek és a fokozatosan be­állított rúgófeszültsé'gnek ezen hatását a vezéremelőknek a (4) tengelyen való fer­débbre állítása, valamint a kapanyeleknek a kapanyél és a kapatengely közé iktatott ékek rávén való ferde beállítása, (vagy a tengely megfelelő rovásaiba való helyezése) által még fokozhatjuk úgy, hogy a kapák­nak a központtól való távolságát, centrifu­gális erejét stb. tetszés szerint növelhetjük. Hogy a kapákat időnként akár forgó akár nyugvódob esetén a talajtól távol és a dob mellé fektetve tarthassuk,; (pl. kanyarodá­soknál vagy kihagyásoknál vagy úton való járáskor) a körülforgó (21, 22, 23, 24, 25) rögzítőszerkezetet használjuk (3. ábra). A (2) dobtengelyen horonnyal és léccel van vezetve a (19) csavaranya, (21) hüvely és (22) vonórudak révén axiális irányban el­tolható (23) küllőkereszt, melynek rugalmas (24) kampói a (4) tengelyre mereven vagy kissé rugalmasan szerelt (26) záróemelők felé foghatnak. Ha a küllőkeresztet a záróemelők felé húzzuk, akkor (24) kampói, mihelyt legbslsőbb helyzetbe jutottak, egymásután a záróemelók felé csappannak, küllőkereszt és a (26) záróemelők a (3) tárcsán kívül is lehetnek elrendezve. Hogy helytelen keze­lés esetén a (26) emelőket ne rögzíthessük a (14) lécív teljes behajlítása előtt, [ami a (17) és (26) emelőknek nem rugalmas ágya­zása esetében azok törését okozná], a küllő­keresztet eltoló (19) csavaranya helyzetét a (14) lécív helyzetétől tesszük függővé még pedig egyrészt egy rúgó alkalmazása által mely a csavaranyát a rögzítést eszközlő irányban igyekszik eltolni, másrészt pedig egy lánc vagy szíj által, mely a (14) léc­ivet úgy kapcsolja a (19) csavaranyával, hogy a (14) lécívnek a (15) rúgó által való bevonásakor az utolsó pillanatban a szíj révén a csavaranya elfordíttatik és a kapák rög­zíttetnek, ellenben a (14) lécív kifelé moz­gatásának első pillanatában a csavaranya a rúgó által visszafordíttatik s a kapák kien­gedtetnek, még mielőtt a (14) lécív a (17) vezéremelőt kilengette volna. A 6. ábra oly kapaalakot tüntet föl, mely különösen a kapák soros csoportosítása esetén célszerű. A főkapa ezen esetben egy előrenyúló, de kevésbbé mélyre vágó, az ütés irányá, ban célszerűen rugalmas (29) pengével bír, mely a (25) orral van ellátva úgy, hogy a (29) penge és ennek folytán a főpenge is csak korlátolt mélységig hatolhat a talajba; a nyél hátrahuzásakor és a penge meg­felelő billenésekor a fölső, pl. gyepes gö­röngy ill. göröngyszalag tehát hátrafelé huzatik és a főpenge által létesített alsó barádázba hull. A (8, 8a, 8b) ábrák szintén egy rende­zett kapasort föltételező kapaalakot tüntet­nek föl. Az (x) kapafej előrenyúló éles (x) pengéje egy harántálló keskeny (y) pengét is hord úgy, hogy a kapáláskor szögletes vagy T- vagy U-alakú metszés keletkezik. Két szomszédos penge egymás közt egy (z) hasábot metsz ki, mely a kapa hátramoz­gásakor a nyíl értelmében megfordít tátik, mert alsó végét az (y) harántpenge hátra­húzza, míg a hasáb teje már a metszés irányánál fogva a hátrahúzásakor előre I billen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom