47981. lajstromszámú szabadalom • Fiókos levélszekrény

2 — Iák megfelelő ajtójelző ablakában időnként és egy időben feltűnnek, valahányszor a levélhordó a levélszekrény összes rekeszeit nyitja. Ha a küldeményeknek a fiókokba való besorozás után a záróemelő leszoríttatik, az Összes táblácskák egyszerre eltűnnek. Ekkor már csakis a számok maradnak láthatók, minthogy ezek, mint fentebb említettük, szilárdan vannak megerősítve, A találmány tárgyának egyszerűbb kivitelénél a mellső ajtócskák úgy a mozgatható, mint az egyes rekeszek ablakaiban szilárdan megerősített táblácskák nélkül is készíthetők. Ez esetben minden egyes ajtó sorszámon kívül irónnal ellátott papírtömböcskével van föfszerelve, melynek célját alább fogjuk leírni. Mindegyik rekesz ajtaja azonkívül egy réssel is van ellátva a napilapok, nyomtatványok, valamint névjegyek és a levélszekrénybe nem a levélhordó által dobott levelek becsúsztatására. Mindegyik rekesz belülről elektromos jelzőkészülékkel van ellátva, mellyel a lakásban vagy a szállodai szobában elhelyezet elektromos csengő segélyével hallható és látható jelzést lehet adni; a rekeszek továbbá oly berendezéssel is el vannak látva, mely az ajtó mögött van elhelyezve és melynek célja, hogy az illető ajtó homlokoldalán látható jelzést adjon, annak jeléül, hogy az illető rekeszben valamely tárgy elhelyeztetett. A levélszekrénynek kiegészítő részét képezi egy megszakító tábla, melyen annyi egyes megszakító van, amennyi a rekesznek száma és annyi gyűjtőmegszakító, ahány napilap jelenik meg az illető városban, melyben a levélszekrény fel van állítva. Az egyes megszakítókkal pl. a lakóházakban fölállított levélszekrénynél a portás, pl. vendég érkezte esetén a lakókkal érintkezésbe léphet vagy jelt adhat, ha az illető rekeszbe a résen át névjegyet vagy levelet dobott. A gyűjtőmegszakítók arra valók, hogy a napilapok kihordói egy időben jelezhessék az ugyanazon házban lakó és ugyanegy lapra előfizető összes lakóknak, hogy az illető lap egy-egy példányát az illető rekeszbe bedobták. A szállodákban működő fiókszekrény gyűjtőmegszakítója pedig, arra való, hogy egy időben lehessen fölkelteni azon vendégeket, akik egyszerre óhajtanak elutazni. A találmány tárgyát képező levélszekrény alapzatának homlokfelén ugyanannyi kisebb rekesz van elrendezve, ahány rekeszből áll maga a szekrény, fízen kisebb részeket, melyek ugyanazon fiókszámtnal vannak jelölve, mint a fölső rekeszek, a szekrényt használó felek a tulajdonukban levő kulcs segélyével, a levélhordók pedig együttesen, vízszintes irányban működő retesz segélyével nyithatják. Ezen retesz mozgása összefüggésben áll azon mozgással, mely a szekrény összes rekeszajtóit egyidejűleg nyitja. Az alsó rekeszek a szekrény zárásánál önműködően ismét záratnak; a zárás egy emelőkarnak kézzel vagy lábitóval való leszorítása által történik, aszerint, hogy a levélszekrény a falra függeszthetően vagy alapzatra állíthatóan van-e szerkesztve. Mindegyik rekesz belső részén mozgatható támaszszal van ellátva, melyre a bérlő az egyik felén gumizott lapokkal bíró, irónnal fölszerelt papirostömböt tesz. Minden tömbre a bérlő feljegyzi a fiókja számát; e tömb rendeltetése, hogy a fiók tulajdonosa, ha elutazik, címét vagy egyéb közlendőit följegyezhesse. Hogy a levélhordó a távol lévő fióktulajdonos leveleit a szekrénybe ne rakhassa, mig a tulajdonos a levelek utánküldetését óhajta, a távollevő fióktulajdonosok levélrekeszei záratnak és az illető ajtók ablakaiban a lakó számát jelző táblák helyett a tulajdonos nevével ellátott «távol vau» fölírással bíró szines tábla tűnik elő, mely minden ablak számára elő van készítve. A levélhordó, aki ezen tábla által figyelmessé tétetik, a megfelelő számú tömbről leszakítja agummival bevont papírlapot, melyen a kívánt cím áll és azt az utánküldendő leveleket fölragasztja. A már említett egyszerűbb kivitelnél az irónnal ellátott tömbök közvetlenül a folyó sorszámot föltüntető ablak hátlapjára van-