47894. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék folyadékok és gázok vagy gőzök kölcsönös egymásra hatásának előidézésére
(33) cső körületében szitaszerűen át van lyukgatva, azonban karimája nincs áttörve és pedig azért, hogy a (32) cső és (31) torony falai között levő teret a (35) és (36) lemezek között levő tértől elzárja. A torony alsó részében elhelyezett (37) rostélyon nyugszik a (32) és (33) csövek között levő teret összefüggőleg kitöltő (38) töltelékanyag, melynek a rostélyon való áthullását a fokozatosan|csÖkkenő|átmérőjűagyaggolyócskákból álló átmeneti anyag akadályozza meg. A (32) és (33) csövek falaiba sorok szerint kis (39) illetve (40) csatornácskák vannak fúrva és pedig oly módon, hogy a (39) csatornácskák lefelé, a (40) csatornácskák ellenben fölfelé;korvergálnak. Ezen elrendezés azt célozza hogy a gázak vagy gőzök a tölteléken át vízszintes irányban vezetődjenek, míg a folyadékszlop függőleges irányban száll lefelé. A gázok a (33)csövön keresztül áramlanak a toronyba és a (40) csatornácskákon át hatolnak a (38) töltelékanyagba, ahol az ezt benedvesítő folyadékkal kölcsönös egymásra hatás áll elő. A töltelék átnedvesítése ugyanúgy történik, mint az előbb leirt foganatosítási alakoknál és pedig a folyadék a (35) lemeznek (34) nyílásain és a (36) lemeznek lyukain át jut a töltelékanyagba. Az esetleg megmaradó gázok vagy gőzök, a (39) csatornácskákon át a (32) cső és (31) torony közötti térbe kerülnek, innen pedig a (41) nyíláson keresztül távoznak. Ha mégis, a (39) és (40) csatornácskák rézsútos elrendezése dacára, a (33) csőbe vagy a (32) cső és a torony közötti térbe folyadék kerülne, úgy az a falakon lefolyik és a töltelékanyagon áthatoló folyadékkal egyetemben a torony legalján összegyűl. A (32) és (33) csővek az alsó végükön alkalmazott (42) kivágások révén egymással és a (31) toronynyal közlekednek. A (33) esőben mindig annyi folyadéknak kell lennie, hogy a gázok vagy gőzök a (42) kivágásokon át a (32) cső és (31) torony közötti térbe semmi esetre ne szökhessenek. Hogy pedig a gázok vagy gőzök a rostélyon fekvő anyaggolyócskákon át, melyek kisebb ellenállást képviselnek, mint a töltelékanyag, ne juthassanak a torony legalsó részébe, ahonnan könnyen kiszökhetnének, a (32) és (33) csövön a csatornácskák sorai csak a rostélyon levő átmeneti anyag fölött kezdődnek. Hasonlóképen a (33) eső vön fönt csak jóval a (36) lemez alatt kezdődnek a csatornácskák, hogy a gázok vagy gőzök a (35) és (36) lemezek közötti térbe ne kerüljenek. A torony legalsó részében összegyülemlő folyadék, épen úgy, mint az előbbi foganatosítási alakoknál, újra a torony fölső részébe szállítható, vagy pedig a (43) nyíláson lecsapolható. Ezen foganatosítási alak egyszerűségénél fogva az előbbiekkel szemben a berendezés költségeinek jelentékeny csökkentését jelenti. Az új készülékek alkalmazást nyerhetnek minden olyan esetben, amikor folyadéknak gázokkal vagy gőzökkel való benső érintkezésbe hozataláról van szó, mint pl. gázok vagy gőzök elnyeletésénél, vagy ezeknek szárításánál, amikor is a tornyot koncentrált kénsavval permetezzük, avagy folyadékoknak gázokkal való okszidálásánál vagy más efféle műveleteknél. Most még azon példaképen fölvett esetre, amikor az új készüléket elnyelető torony gyanánt alkalmazzuk, néhány kísérleti adatot sorolunk föl. Egy, az először leírt két foganatosítási alakban szerkesztett elnyelető toronyban, melynek átmérője kb. 80. cm. és magassága 10 m., óránkint valamely tetszőleges telítettségű gáz- gőzkeveréknek 1000 ms -ében foglalt, elnyeletésre szánt gázok vagy gőzök teljesen elnyelethetők, még akkor is, ha ezen gázok vagy gőzök nehezen nyelethetők el. A harmadik foganatosítási alakban és olyan mértékben szerkesztett torony, hogy a (3-i) cső átmérője 20 cm., a (32) csőé 80 cm. és a torony magassága 10 m., háromszor ekkora munkaképességet tanúsít. Nem tekintve tehát a kedvezőbb helykihasználást, az új készülék nagy munkaképességénél és könnyű eiőállíthatóságánál fogva is a mindeddig hasonló célokra használt berendezésekkel szemben a berendezés fölállítási költségeinek jelentékeny csökkentését jelenti.