47893. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a gyapjúszurok olvadási pontjának emelésére forrpontjának és ruganyosságának csökkentése nélkül

oxidáltatnak, illetőleg szétkülöníttetnek, az atmoszfériliák behatása alatt tehát rideggé válnak és az alacsonyabb forrpont következtében könnyebben elillannak, A gyapjúszurok és a stearinszurok fizikai sajátságai is igen eltérők. A gyapjúszurok szobahőmérsékletűiéi kenhető és kb. 35° C.nál olvad. Dacára ennek, az illanó gőzök csak kb. 300° C.-nál keletkeznek. Igen előrehaladt desztillációnál is a maradéknak majdnem ugyanaz a konzisztenciája van, mely alacsony hőmérsékletnél is csak kevéssé változik. A stearinszurok a keletkezés módja és; a desztilláció foka szerint lágytól egészen kejmény és önmagában rideg, azonban a keményebb fajtáknál is az elillanás már alacsony hőfoknál kezdődik. Azonkívül a konzisztencia nagyon függ a hőmérséklettől is. A gyapjúszurok tehát a stearinszur okkal szemben vegyi ható szerek iránt tanúsított ellenállóképessége, továbbá nagy f orrpontja és alacsony hőmérsékletnél is ugyanaz mar radó konzisztenciájánál fogva oly előnyös sajátságokat mutat, mely azt szigetelési célokra és tetőlemezek előállítására, valan miint különböző más célokra kiválóan alkalmassá teszi. Alacsony olvasztási pontja folytán azonban eredeti állapotban nem alkalmazható. -Ami a kénnek a gyapjúszurokra való behatását a stearjinszurokkal szemben illeti, úgy az sem történik a kettőnél azonos módon. Kísérletek azt mutatták, hogy 10, 20 és 30% kénnek gyapjúszurokra való bebatájsánál gyakorlatilag az összes kén kénhidrogén alakjában távozik el, a kéri tehát a reakcióban akként vesz részt, hogy hidrogént elvon, Illetőleg kondenzálóan hat. 30%-nál nagyobb kénhozzáadago lás gyakorlati okoknál fogva nem ajánlatos. Steartinszuroknál nem ez az eset, amit a következő kísérletek bizonyítanak. Stearin,szurkot 10% kénnel a reakció befejezéséig fölhevítünk és az eltávozó kénhidrogént fölfogjuk. Az eredmény azt mutatja, hogy a használt kénnek 71 %-a lépett reakcióba. Ugyanazon kísérletnél 20% kén alr kíalmazása mellett a használt kénnek csak 55.5%-át foghatjuk föl kénhidrogén gyanánt, a 44.5% maradék tehát a reakcióban nem vett részt, vagy pedig más: módon, azonban nem kondenzálóan hatott. Az utóbbi kísérletnél nyert reakciótermék igen likacsos volt, nem volt többé simán megolvasztható és nagyon rideg, illetőleg merev volt. Ugyanúgy a jelen eljárás és az ismerem tes eljárás foganatosítása között is fönnállónak elvi különbségek. A jelen eljárásnál a hőmérséklet a kén behatása közben a desztilláció megkezdéséig, azaz körülbelül 300°-% fokoztatik és a reakció tökéletessé tétele céljából levegő erélyes bekeverése által elősegíttetik. Az ismeretes eljárásnál ellenben 150—160° C. között dolgoznak. Ezen hőfoknál a kén behatása azonban semmikép sem tökéletes. Míg a jelen eljárásnál kondenzálás, vagyis a molekuláris súly növelése által az olvadási pont fokozását érjük el, addig az ismeretes eljárásinál kén bekebelezése által a vulkánizáció egy módja éretik el. A két eljárásnál ítehát az 'irányelv teljesen különböző. Végül az eljárások célja is teljesen edftérő egymástól. Az ismeretes eljárás csakis mázolási massza előállítását célozza. Ez a vulkanizált masszának nyomás alatt való föloldása által történik. A jelen eljárás célja főként abban áll, hogy a gyapjúszur rok építészeti és más célokra alkalmassá tétessék, míg a mázolási masszák előállítása csak mellékes alkalmazás és nyomás nélkül történik. Épp oly kevéssé érinti a jelen eljárás la bevezetésben említett második esetet, melynek az a célja, hogy kőszénkátrány vagy kőszénkátrányszurok kén hozzáadása által aszfaltokká változtassanak át. Az ekként előállított aszfaltok az idő jár rási viszonyoknak sohasem képesek ellentp állani. Napmelegnél igen meglágyulnak', a hidegben ridegekké válnak és repedeznek. Ezek a hátrányok, melyek az ily aszfaltok alkalmazási körét minimálissá teszik, a jelen eljárásnál föl nem lelhetők. Ellenkező-I leg, a jelen eljárás szerint előállított ter-