47857. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rugalmas abroncsok előállítására

Jagoknak vagy sávoknak a magra való csavarvonalszerű föltekercselését megkönynyítsük úgy, hogy a föltekercselésnél a szalagok vagy sávok szorosan egymáshoz fekszenek és tökéletesen sírna fölületet képeznek. A szalagok vagy sávok megfelelő szélesek és oly hosszal bírnak, hogy csavarvonalszerűen szorosan a mag köré tekercselhetők. A tekercselés közben a szalagra vagy sávra kellő húzást fejtünk ki úgy, hogy egy tekerület ferde széle mindig szorosan érintkezik az előző tekerülettel. A találmány foganatosítási példája az alábbiakban könnyebb érthetőség kedvéért a csatolt rajz alapján van leírva. Az 1. ábra a találmány értelmében szerkesztett abroncs keresztmetszete, mimellett az abroncs külső bnrkolatba van zárva és csavarok által a keréktalpra van erősítve. A 2. ábra a keréktalpról leszerelt abroncs hasonló föltüntetése. A 3. ábra az abroncs egy részének hosszmetszete. (a) jelöli a csőszerű magot, melyet a gyapotszövetből álló (al) burkolatba zárunk és azután a fönt említett módon vulkanizálunk, azon célból, hogy részben vulkanizáljuk. Ezután a magot az (a2) vágási fölületek (3. ábra) mentén összeillesztjük és egy formában körülbelül 150° C hőmérsékletű gőz melegének tesszük ki. Az ekképen kapott köralakú csőszerű magot részlegesen vulkanizált gumirétegekkel tekercseljük. E gumit (b) szalagok vagy sávok alakjában alkalmazzuk, melyek ferdén vágott (bl) szélei lehetővé teszik, hogy a tekerületek szorosan egymáshoz feküdjenek úgy, hogy mindegyik réteg fölületei tökéletesen egyazon síkban fekszenek. Mint az a rajzból kitűnik a gumirétegeket cszvarvonalszerűen tekercseljük a mag köré és a tekercselés közben a szalagra húzást fejtünk ki úgy, hogy az kellően a maghoz és a szomszédos réteg fölületéhez fekszik, mimellett a szalagok ferde szélei szoros érintkezésbe kerülnek. Az egyes rétegek fölhelyezése után a végeket olymódon kötjük össze, hogy a következő réteg részére sík sima fölület képeztessék, mimellett arra ügyelünk, hogy az egymásrakövetkező rétegek kapcsolatai ne essenek a többi rétegek felé. Mindegyik réteg végeit ferdén levágjuk és hidegen olymódon kezeljük, hogy a vulkanizálásnál jó kapcsolatot biztosítsunk. A rétegeknek egymásra való tekercselésénél az egyes rétegek tekercselésének irányát megváltoztathatjuk, mint azt aföltuntetett példa mutatja. A rétegek fölhelyezését addig folytatjuk, míg kellő átmérőt érünk el, mire a rétegek felé a (c) gumiburkolást helyezzük. Ezután az abroncsot kikészítő formába helyezzük és körülbelül 150° C hőmérsékletű gőz hatásának tesszük ki. A kikészítő forma méreteit és alakját olyanra választjuk, hogy a formából eltávolított kész test vagy termék (esetleg nyomás alkalmazásával) pontosan kitölti a (d) abroncsköpenyt. Hogy az abroncs az említett köpenyt pontosan kitölthesse, az abroncs (e) részét, mely a (d) köpeny megerősítő részének közelében fekszik, V-alakban képezzük ki, mimellett a V-alak csúcsától kezdve divergáló fölületek kissé kihasasodnak úgy, hogy alakjuk többé vagy kevésbbé görbe. E célra az említett helyeken megfelelő (el) vastagító darabokat alkalmazunk, melyeket az abroncs végleges vulkanizálása előtt rendezünk el. Az abroncsot szükség esetén a guraivászouból álló (f) burkolatba zárhatjuk. A fönt említett rugalmas (a) mag alkalmazása által és a gumiból álló (b) szalagoknak feszesen a mag köré való tekercselése folytán rendkívül rugalmas abroncsot kapunk. A lágy (a) gumimagban lévő levegő az abroncs hevítése következtében kiterjeszkedvén, a kerék futása alkalmával az abroncs rugalmasságához lényegesen hozzájárul. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás járműkerekek számára való rugalmas abroncsok előállítására, melyeknél a kemény gumiból vagy acélból álló magra esetleg vászonréteg közbehelyezése mellett rugalmas kötél van tekercselve és az ekképen előállított test külső burkolatba van zárva, mely a kerék talpába illeszthető, jellemezve azáltal,