47846. lajstromszámú szabadalom • Karburátor belső elégéssel dolgozó mótorok számára

nyílást a henger bebocsátó szelepének nyitása szerint változtatni akarjuk. Ez az elrendezés elvben azonos azzal, mintha egymást, fokozatosan és a szükség' szerint helyettesítő több karburátort alkalmaznánk.

A gyakorlati kivitelnél bonyolult szerkezet elkerülése céljából kettőnél több ily fúvókát sohasem alkalmaztak; ezen elrendezésnél egy kisebb karburátor volt alkalmazva, mely az üres járásnak telelt meg és egy nagyobb karburátor, melynek az összes munkakifejtésnél föllépő szükségleteket. még a motor legnagyobb munkakifejtésének szükségleteit is ki kellett elégíteni. Ez a megoldás igen tökéletlen és középszerű eredményekre vezet.

A jelen találmány tárgyát képező elrendezésnél a karburátor nagysága minden pillanatban a motor által kifejtendő munkával arányos. Ezt az arányosságot a hengerek által kifejtett szívás következtében föllépő depresszió önműködően létesíti. Ha a motor által kifejtett munka változik, a depresszió változása, mely ilyenkor a karburátorban mutatkozik, arra használtatik föl, hogy a kibocsátó nyílásokat úgy változtassa meg, hogy a depresszió a karburátorban lényegében állandó értékű legyen.

A mellékelt rajzon a találmány tárgyának egy kiviteli példáját tüntettük föl és a továbbiakban ezen foganatosítási alakot az elméleti magyarázatok mellőzésével írjuk le.

A rajzon föltüntetett példánál a berendezés négy lényeges részből áll. Ezen részek elseje a megfelelő fölülettel bíró (A) dugattyú, melynek egyik fölülete a karburátorban a motor járása folytán föllépő depressziónak van kitéve. A találmány tárgyát képező karburátor további lényeges része a (B) légbebocsátó nyílás, melynek keresztmetszete állandó és melybe a porlasztó fuvóka torkol. Ezenfölül a megfelelő keresztmetszetű (C) nyílás van elrendezve, mely másodlagos levegő bebocsátására szolgál és mely az alkalmas alakú és az (E) rúd útján az (A) dugattyúval összekötött (D) tolóka által vezéreltetik. A karburátor végül az (F) porlasztó fuvóka által egészít- i

tetik ki, melynek (G) szájnyílása a megfelelő alakú és keresztmetszetű (H) kúpos szelep által változtatható; a (H) szelep az

(A) dugattyú által vezéreltetik és a dugatytyúval a (J) rúd útján össze van kötve.

Az (A) dugattyú löketének minden helyzetében, azaz az (m) ponttól az (n) pontig lehetőleg állandó erő hatásának van kitéve. Ezen erőt pl. a (P) súly útján létesíthetjük, mely alkalmas közbenső elemek közvetítésével a dugattyú középpontjához van erősítve. A súly helyett az (R) rugót is alkalmazhatjuk, melynek ereje akkora, hogy a dugattyúra az (m—n) úton kifejtett erőhatás csak csekély mértékben változzék.

A dugattyúra kifejtett ezen hatás kiegyensúlyozza azt a hatást, melyet a dugattyúra a motor járása közben a karburátorban föllépő depresszió fejt ki. A karburátorban közel állandóan tartott depreszszió akkora, hogy jó porlasztást érhessünk el és a levegőből, valamint a karburáló anyagból álló keverék lehetőleg homogén legyen.

A berendezés működése a következő:

Ha a motor nyugalomban van, a karburátor részei a következő helyzeteket veszik föl: a (P) súly vagy az (R) rúgó által befolyásolt (A) dugattyú a teljes vonalakkal rajzolt (m) helyzetet foglalja el; a másodlagos levegő (C) bebocsátó nyílása a (D) tolattyú által el van zárva, a porlasztó fuvóka nyílása pedig a legkisebb mértékűre van csökkentve. Ezen keresztmetszet a (B) légbebocsátó nyílás állandó keresztmetszetével a levegő és a tüzelőanyag súlya között oly ¿uanyt állapít meg, hogy ezen arány a motor üres járásánál föllépő igen csekély depresszió okozta levegő- és folyadékbeáramlás mellett is kedvező legyen. Ez a depresszió pontosan ugyanakkora, mint a mekkora erőt fejt ki a dugattyúra, a súly vagy a rúgó.

A motor megindítása igen könnyű, mert ebben a pillanatban a motor igen csekély munkakifejtésre képes gép számára alkalmas karburátorral van ellátva.

Ha a munkakifejtést növelni akarjuk, a (K) bebocsátó szelepet előzőleg nyitjuk,