47807. lajstromszámú szabadalom • Eljárás köszénbányákban előforduló szénporrobbanásoknak megakadályozására

zés helyein átmehessenek anélkül, hogy megázzanak és hogy a port tartalmazó léghuzamnak legjobb tisztításánál a vágatnak harántmetszete csak lényegtelenül csökkenjen. A szénpor képződésének még egy esetére kell tekintettel lennünk és ez az, mely a szénnek nyitott tartályoknak szállításánál lép föl. Itt ugyanis az a hátrány lép föl, hogy a mozgásban lévő levegő, főleg azonban a léghuzam, mely által legtöbb esetben a szállítás irányával ellenkező irányú, nagy mennyiségű szénpor fuvatik le a kocsikról s ily módon könnyen alkalmat adhat szénporxploziók keletkezésére annál is inkább, mivel minden szénvonat lámpákat visz magával. Ha tekintetbe vesszük már most, hogy nagyobb üzemekben több ezer szénnel megrakott kocsi halad át a bányán egyetlen egy munkaszakban könnyen belátható, hogy a szénporképződés igen tetemes is lehet. Eddigelé akként törekedtek a szénporképződést csökkenteni, hogy a szenet a szállító pályának gyűjtőpontjain, tehát ott, ahol a kocsikat szén vonatokká állították össze vízzel permetezték. Ezzel azonban az elérni szándékolt célt csak igen tökéletlenül érték el főleg akkor, ha a kocsik gyorsan és gépileg hajtatnak és zsiros szén szállításáról van szó. Mivel a szénpor ugyanis csak kevés vizet szí föl és a szén a szállítás közben való rázás által osztályozódik és a durvább anyag lefelé, a könnyebb porrészecskék pedig fölfelé vándorolnak, a fölületet borító vékony vízréteg, melyet azonfölül a léghuzam is gyorsan szárít, már rövid idő múlva eltűnik és a régi baj ismét teljes mértékben lép föl. Az alább ismertetett és a 8—10. ábrákban föltüntetett szerkezetnél azonban ez a hátrány teljesen kiküszöböltetik. Ezen szerkezet egy pormentes szövetből, pld. vitorlavászonból, vagy hasonló anyagból való és (27) hevederekkel ellátott födémből áll, mely hevedereknek a födém szegélyein túl terjedő (28) végei besajtolt fémfülekkel vannak ellátva. Hogy ezeknek segélyével a födémet a (29) száliítókocsira könnyen oldhatóan megerősíthessük, az ' utóbbinak fölső szegélyéhez közel kampó, j vagy (30) fejescsavaralakú támasztórészek vannak elrendezve, A fejescsavarok elrendezése lehet olyan, hogy azok a kocsi hosszoldalán kifelé, homlokoldalán pedig befelé irányulnak úgy, hogy a födém kényelmesen és gyorsan föl és leszerelhető és emellett használat közben biztosítva van mindennemű sérülés ellen. A födémet a tárnánál a kocsiról levesszük és az üres kocsival visszaszállítjuk. Gyakorlatilag még sem kerülhetjük kir hogy az idő folyamán a fönti segédeszközök dacára ismét finom porréteg le ne rakódjék. Ezen leheletszerű rétegeket a fönt ismertetett oldatokkal foganatosított újra való bepermetezés által ártalmatlanná tehetnők. Ugyanezen eredményt olcsóbban a következőképen érhetjük el. Szobatisztításnál általánosan ismeretesek oly porszívó készülékek, melyeknél a por közvetlenül vagy pedig nyomólevegővel eszközölt fölverés után, vákuum segélyével fölszivatik. A bányákban a levegő ventillátorok segélyével a beszívó tárnából a kiszívó tárna felé szivatik a vájatokon át. A szénpor ennek következtében főleg oly helyeken rakódik ler melyek a vágaton átáramló léghuzam által egyáltalában vagy csak kis mértékben érintetnek, pld. a támasztóoszlopok, kiszögelések mögött. Ha a port már most a nyomó légáram segélyével nyugalmi helyzetéből fölverjük a keringő légáram magával viszi és rövid idő múlva ismét lerakja. Ha ezt az eljárást rendszeresen folytatjuk, -a fekvő por a beszívó aknától a kiszívóakna felé fog vándorolni. A műveletnek ismételt végrehajtása után vastagabb porréteg fog képződni, mely célszerűen a fönt ismertetett eszközökkel távolítható el, még pedig a fenéken fekvő port permetezés által rugalmas réteggé köthetjük le, az oldalakon* valamint a menyezeten fekvő finom porréteget pedig ragadós vízüvegoldattal kemény réteggé. Ezen segédeljárás célja az, hogy a permetező folyadékot megtakarítsuk, mely megtakarítást azáltal érjük el, hogy ' a port bizonyos helyeken gyűjtjük.