47784. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémeknek érceikből való kiválasztására

ömlő nyílás felé lejtősen van kiképezve, amely nyílás !v-alamely alkalmas tartállyal közlekedik. Az érc a többi hézagokkal együtt képezi az eljárásnak alávetendő adagot, amely a retortába bedobás által vagy egyéb alkalmas módon adagoltatok, mimellett gondoskodni kell arról, hogy a (H) tölcsér úgy töltessék meg, hogy levegő be ne juthasson. A gyakorlatban a kezelendő ércet ke(ménységéhez képest a megfelelő finomságra aprítjuk. Az aprított érchez őrölt faszenet, szenet vagy egyéb széntartalmú anyagot, továbbá aprított szénsavas alkáliákat vagy szénsavas alkáliföldeket adunk. Miután a retorta az adaggal megtöltetett, azt elzárjuk, hogy a levegő hozzá ne férhessen és hogy megakadályoztassék, hogy a fém újra oxidálódjék, ha egyszer az az ércnek többi alkatrészeiből kiválasztatott. A (B) me|dence által létesített vízelzárás a retorta alsó végét védi és ezenkívül azáltal, hogy a fémet a retortából való lesülyedése után fölveszi és lehűti, azt valamely ismeretes vagy kívánt koncentrálási eljárás számára összegyűjti. Az aprított széntartalmú anyag és a porított (oltatlan vagy oltott) mész vagy pedig valamely alkálikarbonát, illetve alkáliföldkarbonát aránya a kezelendő érc jellege és összetétele szerint változik és ezen hozar gok az aprított érccel bensőleg összekeverteinek, mielőtt az adag a retortába bevitetik. Miután a retorta adagoltatott és elzáratott, a (C, C) égési kamrákba betüzelünk, de a hevítést csak addig fokozzuk, míg az érc a retortában vörös izzásba nem jön. Ekkor a (b) feneket addig mozgatjuk, míg a kiválasztott fém a (B) medencébe esik, ahol lehűttetik és ahonnan azután, mint föntebb leírtuk, koncentrálás végett összegyűjtetik. A fém tehát a retortából időnként alkalmas módon eltávolíttatik. Valahányszor a fém a (B) medencébe jut, mindig gőzt fejleszt, amely a retortába fölszáll, ahol mésszel találkozik és belső hőt fejleszt, amely az érc redukálását lényelgesen előmozdítja és tüzelőanyagmegtakairítást idéz elő. Más szóval úgy a redukált fém, mint a kisérő kőzet, mely mindkettő vörös izzó állapotban a kemencéből a keimence alatt lévő vízbe esik, gőzt fejleszt, amely — miután az érccel összekevert vör rös izzó szénnel érintkezik — hidrogént és vele egyenlő térfogatú szénoxidot képez, I amelyek mindketten magas hőmérsékletnél | hatásos redukáló képességgel bírnak. Ugyan-1 azt az eredményt érjük el, ha a keverék! hez megfelelő mennyiségű nedvességet juir tatunk, mielőtt az adagot a retortába viszszűk. i Azt találtam, hogy a szénsavas alkáliá| kon és a mészen kívül még a báriumhid| rát és karbonát, továbbá a kálium vagy a ' nátrium hidrátja is szénnel együttesen épen olyan hatásosan alkalmazhatók a leírt módon, minthogy ha az alkálit az érc redukár lására szolgáló keverékben a mész képviseli, azonban dacára annak, hogy a mész ! olcsósága, miatt rendesen előnyben részesí; tendő, mégsem ragaszkodunk hozzá, mert | helyette egészben vagy részben egyéb alj kálivegyülettel vagy alkáliföldvegyületeket ! is alkalmazhatunk, amennyiben ezek bizc| nyos speciális ércek kezelésénél alkalma-I sabbaknak bizonyulnak, j Ha kálciumkarbonáttal együtt bárium-, j kálium- vagy riátriumkarbonátot alkalma-i zunk, akkor az ércnek fémmé való reduká-1 lása, különösen ha az érc szilíciumtartalmú, alacsonyabb hőmérsékletnél megy végbe, minthogy ha alkáli gyanánt kizárólag kálciumkarbonátot alkalmazunk, de, mint előbb említettük, vannak ércek, amelyeknél egyedül csak kálciumkarbonát szükséges. Abban az esetben, ha porított mészkövet alkalmazunk, ez utóbbi a pörkölési folyamlat alatt égetett mésszé redukálódik ós a gőz, amely akkor keletkezik, ha az adag egy része a (B) medence vizébe esik, a meszet, oltja, miáltal az elzárt retortában a" meleget lényegesen fokozza. Evvel kapcsolatban megemlítendő, hogy a föltaláló az első, aki a redukált érc melegét gőz fejlesztésére alkalmazza, amely a retortán belül megbomlik és hidrogént fejleszt, amely utóbbin statu nascendi lé-