47743. lajstromszámú szabadalom • Összecsukható tolókocsi

_ 4 _ rudat és az (59) csuklós rudakat a 3. ábrán föltüntetett munkahelyzetben biztosan megtartsák. Az S alakú (55) rudak (64) könyökrészei (13. és 14. ábrák) arra szolgálnak, hogy a keréktartókeretek (47) csapját magukkal vigyék és azokat a munkahelyzetbe lengessék, midőn a részek az 5. ábrán föltüntetett módon kinyittatnak. Az 5. ábrából továbbá kitűnik, hogy ha az S alakú rudakra a (b) nyílirányában húzóhatást fejtünk ki ezek nemcsak a keréktartókereteket hozzák önműködőlég a munkahelyzetbe, hanem mihelyt a a rögzítőkeretek a keréktartókeretek alól fölszabadulnak, az előbbiek is a kerekeket rögzítőhelyzetbe jutnak, minthogy az (55) rudak a rögzítőkeretek (40) rúdjaivai közvetlenül össze vannak kötve. Alább az egyes részeknek az összecsukás és szétnyitás alatti működését írjuk le részletesen. A 2. ábrán látható zárt helyzetből indulva ki, a működtető egyén először is a (8) rögzítőpecket lazítja meg és a (6) zárólapot fölemeli; ezután a fölső részt kinyitja és lapjával nyitva a padlóra vagy más fölületre helyezi. Az 5. ábra a részek oly helyzetét mutatja, midőn az (1) tokfél á (2) tokféllel vízszintesen e^y irányba van szétnyitófélben. Világos azonban, hogy sem az (t) tokfelet, sem bármelyik tokfelet, melyet előbb nyitunk ki, nem szükséges az 5. ábrán föltüntetett helyzeten túl mozgatni. Mikor a tokfelek az 5. ábrabeli helyzetben vannak, a működtető egyén a (17) fogantyút megfogja, az (1) tokfelet szabadon le hagyja esni és mikor az egész szerkezet súlya a fogantyúrudakra nehezedik, az (1) és (2) tokfelek belső végei, a fogantyú megfelelő emelése közben a 4. ábrabeli helyzetbe emelkednek. A (3) kapcsolórudak hossza folytán az (1) és (2) tokfelek egymáshoz képest kellőképen elmozgathatok, hogy a részek megkívánt mozgása lehetővé váljék és a két tokfél széthúzása által a (22) ludak a (15) széktámasztókeretet az (1) tokfélhez képest merőleges helyzetbe hozzák, mikor is a (10) ülés is munkahelyzetbe jut. Az (55) S alakú rudak (64) könyökrészei ezzel majdnem egyidejűleg a (37) ütközőkkel kapcsolódnak, az utóbbiakat leszorítják és a keréktartókereteket munkahelyzetbe emelik. A (38) határoló fülek a (64) könyökrészeknek a (37) ütközőkkel való kapcsolódását biztosítják. Miután a kerékkeretek a munkahelyzetbe emeltettek, az S alakú rudak mozgása a (2) tokfél végfala felé, az 5. ábrán föltüntetett helyzetből a 4. ábrán föltüntetett helyzetbe, az (57) fülek által oda hat, hogy a rögzítőrudak emeltetnek és ezek a kerékkereteket a nyitott munkahelyzetben rögzítik, ill. biztosítják. Az (1) és (2) tokfelek bármiféle külön kezelése nélkül a működtető egyén a fogantyút még emeli és a készüléket a maga egészében (a 4. ábra szerint) balfelé lengeti, míg a kerekek alsó része a padlót nem éri, mire a (2) tokfél fordított helyzetbe kerül és az (1) tokfél saját súlyánál fogva a (2) tokfélre nehezedik. A részek ezzel még nincsenek a 3. ábrán látható helyzetben, de midőn a (6) zárólemezt a (8) pecekkel megerősítjük, a két (1) és (2) tokfél egymással biztosan összetartatik a kapcsolórudak és az (1) és (2) tokfelet összekötő zár által, a velük csuklósan összekötött részek pedig biztosan a munkahelyzetben tarttatnak meg. Ha a részeket újra Össze akarjuk csukni, úgy a működtető egyén a (6) lemezt nyitja és a fogantyút megfogván az egész szerzetet a 3. ábra szerint jobbfelé lengeti, mire a két fölszabadult (1) és (2) tokfél a 4. ábrabeli szétnyitott helyzetet foglalja el; ekkor a működtető egyén elengedi a fogantyút és az (1) és (2) tokfelet a padlón csúszni engedi, míg azok arra rá nem fekszenek. Ha az (1) és (2) tokfél padlóra lapul, a (22) kapcsolórudak már a széktartó (15) keretet a (16) görgő fölötti (a) nyíl irányában eltolták, így az ülés összecsukódik és az S alakú rudak jobbfelé mozogtak el a 4. ábrabeli helyzetből az 5. ábrán látható helyzetbe, miáltal a (48) kapcsolórudak is súlyúknál fogva a (2) tokfélbe sülyedhetnek be. A kerékkereteknek a lábbal való kis meglökése által azokat betelé lendítjük úgy, hogy egymásra fekszenek, mire az (1) tokfelet átfordítjuk a (2) tok-