47688. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folytonos aszalási üzem elérésére

az aszalóépület csúcsán a (v) szabályozószerkezettel ellátott (u) levezetőcsatorna van elrendezve, mely szükség esetén a forró levegő fölöslegét a szabadba bocsátja. Az aszaló áll a légátbocsátó végnélküli (c) szalagból, mely a (b) csigákon halad és melyre az (f) garatból egyenletesen zöld malátát adagolunk. A (kl, k2, k3) csatornák falai közel a maláta fölületéig nyúlnak le, míg a beállítható (s) tolókák a falaknak a malátával való elegendő szoros zárását létesítik, minek folytán a minden egyes csatornába jövő és a szükség szerinti temparált levegő csak az egyes csatorna alsó elzárását képező malátarétegen vonul át, hőmérsékletének megfelelően vizet vesz föl és anélkül, hogy a maláta más részeivel ismét érintkezésbe jönne, .a (p) csatornán át távozik. A szárítófölület alatt és közel párhuzamosan haladó (y) fal, mely a (kl, k2, k3) csatornáknak megfelelő kivágásokkal van ellátva, az egyes léghuzamok további elkülönítésére szolgál. A (b) csigák mozgásuk alkalmával a (c) aszalófölületet magukkal viszik és ezáltal a malátát folytonos vagy szakaszos mozgással az egyes (kl, k2, k3) csatornák alatt, melyek tetszőleges számban rendezhetők el, tovavezetik. Ilyen módon eléretik, hogy a maláta az előhaladott szárításnak megfelelően mindinkább nagyobb hőmérsékletnek tétetik ki, míg végül a (c) szalag végén az aszalásra elegendően száraz állapotban az (i) fölső aszalóra vezettetik át. Az (i) aszalók, tekintettel a szándékolt folytonos üzemre, célszerűen önműködő lerakásra vannak berendezve, amit az aszalóknak fölszadőszalagokkal való ellátása vagy más alkalmas módon való berendezés által érünk el. Végnélküli aszalófölületek alkalmazása által, milyenek a mellékelt rajzon vannak föl tüntetve, a maláta, azáltal, hogy ezen aszalófölületek fölváltva ellentétes irányban mozognak, az (n) vezetőbádogokon át egymásután az összes aszalókra jut és végül a legnagyobb hőnek kitett, legalsó aszalóról az (o) vezetékhez vezettetik, honnan tetszőleges módon, pl. a (g) csigák segélyével kifelé szállíttatik. Az üzem a következőképen megy végbe: Az (f) töltőgaratból a zöld maláta végnélküli (c) szalagra, serlegműre vagy effélére jut és ezáltal az aszaló levegőnek a (kl, k2, k3) csatornákból kitóduló és különböző forró részáramaival egymásután érintkezik. Teljesen közömbös, hogy eközben a (c) szalag állandóan és egyenletesen mozog-e részáramról részáramra, vagy pedig fokonként. A szárítószalagról a maláta a legfölső, onnan a második, harmadik s i. t. aszalóra jut. A berendezést előnyösen úgy választjuk, hogy az összes aszalókat és a szárító szalagot egyidejűleg és egyenletesen láncok, lánckerekek, csigák vagy effélék hajtják, minek folytán mindig éppen annyi zöld I maláta vétetik föl a szárító szalagra, mint amennyi készre aszalt, maláta a legalsó aszalót elhagyja úgy, hogy az aszalóüzem folytonos, tekintet nélkül arra, hogy a mozgás szakaszos-e vagy állandó-e. Az ekként elérhető előnyök a következők : jelentékeny kőszénmegtakaritás azáltal, hogy az aszalóban tekintet nélkül a zöld maláta folytonos bevezetésére a hőmérséklet állandóan megmarad, az aszalásnak a lehűtési idő és a megforgató és eltávolító munkálatok elesése által elért lényeges megrövidítése, minden kiszolgálás és kézi munka mellőzése, kivéve a friss zöld maláta bevezetését. Az 1. ábra nyomán leírt foganatosítási • alakkal ellentétben nz aszalókról elvonuló levegő a 2. ábrán látható foganatosítási alaknál mindenek előtt közös csatornán lefelé ós innen oldalt a szárító térnek egjmástól elkülönített szakaszain át a zöld malátára vezettetik, mire a száraz levegőnek levegőnek ily módon elkülönített és különböző forró részáramai, melyek hasonlóan csak egy-egy helyen hatnak a zöld malátára, természetes törekvésüknek megfelelően fölemelkednek és fölül elvonulnak. Ha a zöld malátára ható száraz levegőt nedvesség számára fölvevőképessé tenni, illetve a szárító hatást fokozni, vagy csök-