47673. lajstromszámú szabadalom • Forgóalváz mozdonyokhoz

- 3 — ereje, amely most még valamivel jobban megfeszül, emellett a vezetőkeretet a külső ellentámasztók körül visszaforgatni igyekszik, és ennélfogva úgy működik, mint egy normális középhelyzetet visszaállítani törekvő berendezés. A 4. ábrán még egy másik kiviteli alak van föltüntetve, amelynél először is a (J) csap, amelynek elhelyezésére nem mindig van elegendő hely, egy ideális (11) forgásponttal van helyettesítve. Ezt következőképen érjük el: A csapágytokot a vezetőkerettel hosszirányban a tengely középpontja mögött elrendezett (Q) csap köti össze, amelynek oldalirányú erőket nem szabad átvinnie, miért is csapágya egy keresztirányú vezetékben oldalirányban (t, t) távolságnyira eltolható. Keresztirányban az összeköttetést a vezetőkeret (R) szarvai biztosítják, amelyek a csapágytok megfelelő ütközőfölületeihez támaszkodnak, amely fölületek a tengely (11) középpontján átmenő (11—12) és (11—13) összekötővonalakra merőlegesen állanak. Ennélfogva a csapágytok elforgatása a vezetőkerethez képest csak az (1—2) középvonalnak a (11—12), ill. (11—13) voalakkal való metszéspontja közül történhet, azaz a (11) pont körül, és ennélfogva az erők hatása is ugyanaz kell hogy legyen, mintha, úgy mint a 2. ábrán, a (J) csap tényleg ezen a ponton volna elrendezve. Ezenfölül a 4. ábra szerint a vezetőkeret a forgócsaphoz képest oldalirányban csekély mértékben eltolódhat és visszavivő berendezésként ugyancsak egy (N) rúgó szolgál, amely az (a) szögemeltyűkkel kapcsolatban működik. A 2. ábrával szemben még egy eltérés mutatkozik azon fölületek elrendezésében amelyekhez a (G) csapágytok az (M) ellentámasztóknál támaszkodik. A 2. ábra szerint ugyanis ezek a fölületek a tengely középvonalával párhuzamosan vannak elrendezve, míg a 4. ábra szerint a (15—16) vonalak irányában a tengelycsapoknak előrefelé konvergáló (17—18) középvonalaira merőlegesen feküsznek úgy, hogy az 1. ábrával ellentétben a futótengely a középhelyzetéhez legközelebb fekvő helyzetekbe nem egy mögötte fekvő pont körül, hanem a középtengelynek a (17—18) vonalakkal való előtte fekvő metszéspontja körül lendül ki. Ha a tengely ezen kivitel mellett valamely véletlen folytán, úgy mint az 1. ábrán látható, jobbra eltolódnék úgy, hogy a nyomkoszorúnak (3) pontja a jobboldali sínnel érintkezésbe jő, akkor balra ezen síntől elterelő helyzetbe szoríttatik. A középhelyzet tehát, amelyben a nyomkarikák egyike sem érintkezik a sínnel, ezáltal a stabil egyensúly helyzetébe lett;ily módon tehát még a 2. ábrához viszonyítva is még nagyobb biztonságot érünk el az egyoldalújárás ellen. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Forgóalváz, amely egy radiálisan beállítható futótengelyből és egy oldalirányban eltolható kapcsolótengelyből áll, azáltal jellemezve, hogy a futótengely csapágytokja az azt a kapcsolótengellyel összekötő vezetőkerettel nem mereven, hanem középpontja körül forgathatóan van összekapcsolva, és ez utóbbinak ütköző fölületeihez némi játék hagyása mellett hozzáfekszik úgy. hogy a futótengely a vezetőkerethez képest csak kis mértékben ferde helyzeteket vehet föl és az utóbbi az előbbit csak akkor viszi magával kényszermenetűen a radiális beállítás értelmében, ha pályakanyarulatoknál, miután az ütközőföií: letek valamelyike fölfekvő helyzetbe jutott, nagyobb kitérések következnek be. 2. Az 1. pontban igényelt forgóalváz kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a futótengely (G) csapágytokja a vezetőkerettel egy a tengelyközéppel geometriailag összeeső (J) forgáscsap révén van összekötve. 3. Az 1. pontban igényelt forgóalváz kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a tengelyközép fölött fekvő (11) forgáspont, mint ideális forgáspont egy a tengelyközép mögött fekvő, a vezetőkeretben keresztirányban eltolhatóan ágyazott (Q) forgáscsappal és (R) szarvakkal