47641. lajstromszámú szabadalom • Javítások tej és tejszín elárúsítására és más célra használt papíredények előállítására szolgáló gépeken

— 5 ban ép úgy, mint az alsó élnél az edény fölső élének befelé tűrését idézi elő. A fölső szél kihengerlése. A következő művelet a befelé tűrt fölső él kihengerlése a kellő alakra, mely legelőnyösebben az edény belső fölületén alkalmazott és egy födél befogadására alkalmas horonyból áll. Eme horony alatt egy válldarab van kiképezve, hogy a födelet túlságosan mélyen benyomni ne lehessen, a külső oldalon pedig egy bordát alkot, mely meggátolja, hogy az edény behorpadjon, ha több edényt állítunk egymás mellé. Ezt a műveletet a gép a (g) ponton (2. ábra) a 6. ábrán látható berendezéssel végzi, mely a (34) fölső tartóban alkalmazott (104) hüvelyhez viszonyítva excentrikusan elrendezett (103) hüvelybe ágyazott (102) orsón alkalmazott (101) fejből áll. A (101) fej az edény fölső végébe központosán lép be, de (a később leírandó) berendezések a (103) hüvelyt a (104) hüvelyben excentrikusan állítják be és így a (101) fejet az edény falával érintkezésbe hozzák. Mikor az edény forog, a fej is forgásnak indul és ez a kombinált mozgás biztosítja, hogy az edény fölső részének minden pontja kihengerlődik a kívánt alakra, mely célból a (101) fej ebből a célból megfelelő (különben meg nem rajzolt módon) van alakítva. A hengerlő berendezés működése közben a (35) alsó tartóba szerelt (1C6) rúdon alkalmazott (105) fej az edényt annak következtében, hogy az alsó szélére hat, a kellő helyzetben tartja. Az alsó szél kihengerlésére visszatérve megjegyezzük, hogy erre a célra hasonló berendezést lehet használni, de ekkor a szerszámot képező (101) fej az alsó, a (105) ütköző ajjfölső tartón van alkalmazva. Az edény alsó részének viaszolása. Most már az edény alsó részét vonjuk be viaszszal, qaraffinual vagy más hasonló anyaggal, hogy az vízállóvá váljék, mi a (h) ponton (2. ábra) történik meg a 3. ábrán látható berendezés segélyével. Ez a berendezés a (36) alsó tartón fölszerelt(107) szivattyúból áll, melyet a később leírt (57) szektorral összekötött rúd működtet, a szivattyú dugattyúja akkor, mikor a szektor az egyik irányban mozog, a viaszt fölfelé (az áttört fémből készült éa nemezzel burkolt) (108) fejbe nyomja, mely a gyártandó edény alsó részével érintkezik, ellenkező irányú mozgásánál pedig az anyagfölösleget visszaszívja. A bevonó anyagot a tartályban Bunsenlángzók vagy más fűtőberendezések segélyével tartjuk megolvadt állapotban. Az edénykiadás. A megrajzolt géppel végzendő műveletek evvel be vannak fejezve, az edényt a gépből el lehet távolítani, mi az (i) ponton történik meg, (2. ábra.) Ebből a célból az alsó (35) tartón kiképezett (121) hüvelyben eltolható (120) csövet alkalmazunk (4. ábra), mely a fenékdaraboknak a gépbe vezetésére alkalmazott föntebb leírt berendezéshez hasonló berendezéssel van kapcsolva. Ez az adott esetben a (36) tartón alkalmazott (122) fogaskerékből áll, mely a (123) fogasrúddal és a (kx) (120) cső szomszédos falán kiképezett fogazással kapcsolódik, minek az a következménye, hogy a (120) cső a (122) fogaskerék által létesített mozgást is elvégzi a (35) tartó elmozdulása mellett. Ezt a mozgást ép úgy, mint a fenékdarabok hozzávezetésénél előnyösen arra hasznosíthatjuk, hogy a (120) csőben szívó hatás létesítsünk úgy, hogy mikor a (120) cső fölső vége a kész edény fenekével érintkezésbe jut, az edényt megfogja és a (12) tartályból kiemeli. Ez a fölfelé való mozgás mindaddig tart, míg az edény két befelé hajló és (125) rugók hatása alatt álló (124) új között át nem haladt, mely újak az edény külső oldalán kiképezett bordába fogódzanak és a (120) cső fölfelé mozgásának befejezte, tehát a szívóhatás megszűnte után az edények leessenek. A (126) cső akként van elrendezve, hogy az edényeket fölfogja, mikor azokat a (124) újak egyenkéntfleadták, mikor már elég sok edény gyűlt Össze és azok egymásban elhelyezkedtek, és az edényeket kézzel lehet eltávolítani.