47621. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csöveknek, valamint tetszőleges keresztmetszetű üreges testeknek előállítására

rekben mozgó visszahúzó segéddugattyúkkal van összekötve. Az üreges (d) fejbe a (g) lemez van erősítve, mely a később leírandó lyukasztó dugattyú tartására szolgál. A sajtónak a kész cső kivezetéséire való (p) nyílással ellátott (n) végéhez a több (o, ol, o2) betéttel ellátott rúd tartó tár maszkodik. Ez a rúdtartó a (q) csavarok útján a két (t) hydraulikus dugattyú (1. ábra) által mozgatott (r) csuszkára vansze- | relve, ami által a sajtó keretének (s) csúszó pályáin hosszirányban eltolható. A csöveknek vagy más üreges testeknek gyártásánál két folyamatot különböztetünk meg, és pedig 1. a rúd lyukasztását, 2. a tulajdonképeni csőképzést (az alakmáson való áthaladást). Mindkét folyamatot meleg állapotban oly hőmérsékletnél végezzük, mely a kezelendő fém szerint változó. Példaképen néhány fémre nézve a legkedvezőbb hőmérsékleteket soroljuk föl: Alumínium 75° C. Vörösréz 300° C. és magasabb hőmérséglet. Cink 150—200° C. Sárgaréz, mely kevesebb, mint 62°/o rezet tartalmaz, sötét vörösizzástól kezdve bármely hőmérséklet. Sárgaréznél, mely több, mint 62°/o rezet tartalmaz, a lyukasztáshoz a legkedvezőbb hőmérséklet körülbelül 300° C., a csőképzésnek azonban annál magasabb hőmérsékletnél kell történni, minél nagyobb az anyag réztartalma. így pl. a 70 rész rézből és 30 rész cinkből álló sárgaréznél a lyukasztást körülbelül 300°-nál, a csőképzést pedig körülbelül 800°-nál eszközöljük. A lyukasztás folyamatánál a lyukasztandó rúd mozgatható tartóját egy telt tömbhöz támasztjuk, a tövist a rúd anyagába csaknem a támaszig besülyésztjük, ezután a tartót a tövishez képest előre mozgatjuk, oly célból, hogy a fémnek a tövis besülyesztése alkalmával történő visszatorlódását határoljuk, továbbá, hogy a lyukasztásnál keletkező mag nagyságát csökkentsük és hogy a 'kilyukasztott rudat, valamint a tövist a tartónak a belépéssel ellenkező oldalán kivezessük. Az 5. ábrán föltüntetett elrendezésnél az (i) lyukasztó dugattyú a gombban végződő kúpos (h) fejjel bír, mely a (g) lemezben az (e) csavar által van rögzítve. A lyukasztó dugattyú szabad vége a hengeres (j) furattal bír, melynek feneke egyenetlen és I mely a kicserélhető (k) gyűrűvel van elzárva. Ez a gyűrű az (m) tövis fölvételére való nyílással van ellátva. A 8. ábrán föltüntetett tövis (24) feje a lyukasztandó nyílás átmérőjével bír és a (25) vezető csúccsal van ellátva. A lyukasztást a következő módon eszközöljük: Az anyag számára legkedvezőbb és föntebb megadott hőmérsékletre hevített (u) rudat az (o) tartóba helyezzük. A tartó mellső részén az (y) központosító gyűrű van elrendezve, melynek furata az (m) tövis fejével egyenlő átmérőjű. A telt (z) támasz iaz (o) tartó fenekéhez a 10 foknyi szögben hajló (w) kúpos toldat útján támaszkodik. A támasz az (x) pofák útján két kis (v) henger (2. ábra) segélyével van rögzítve; a hengerek a sajtó két oldalán annak tengelyéhez merőlegesen vannak elrendezve. A hydraulikus nyomást egyidejűleg a (v) hengerekben a (z) tömb odaszorítása céljából és a (t) dugattyúkra (1. ábra) működtetjük, hogy az (o) tartót erősen a sajtó fejéhez szorítsuk. Ezután a (b) hengerben is nyomást létesítünk, ami által az (m) tövis az ^(u) rúdba mélyed. A fém, mely a tartó nyílásán nem nyomulhat ki, visszatorlódik és az (y) gyűrűt visszatolja (6. ábra). Ezt a folyamatot beszüntetjük, ha a tövis a (z) támasztól néhány milliméternyire van; akkor a vékony (1) fal marad hátra (6. ábra). A teljes kilyukasztás céljából az (o) tartót a (t) dugattyúk segélyével a tövisrhez képest visszahúzzuk. Az előző folyamat alatt az (u) rúd ia támasz falaihoz annyira odaszoríttatott, hogy ezen visszamozgást követni képes úgy, hogy a tövis a lyukasztást befejezi és a magot