47603. lajstromszámú szabadalom • Nagy átmérővel bíró folyadéktartály

A találmány tárgyát képező folyadéktartály továbbá azzal az előnnyel bír, hogy annak fölállításához nem szükséges külön alapzat, mert a tartály köpenyének alsó részét körülvevő szöggyűrűnek vízszintes része a talajba beágyaztatik és egyúttal alapzatul szolgál. A mellékelt rajzban a találmány tárgya gáztartók medencéi gyanánt kiképezett, több foganatosítás! alakban van föltüntetve. Az . 1. ábra a medence alsó részének függélyes metszete. A 2. ábra a medence baloldali fenékrészének nagyobb léptékű függélyes metszete. A 3. ábra metszet a 2. ábrának A—B vonala szerint. A 4. ábra metszet a 2. ábrának C—D vonala szerint. Az 5. ábra a lemezköpenyt a vasbetonból készült szöggyűrűvel összekötő egyik elemet távlati ábrázolásban láttatja. A 6. ábra egy másik foganatosítási alak sarokrészének függélyes metszete. A 7. ábra egy harmadik foganatosítási alak fenékrészletének részben fölülnézete, részben vízszintes metszete. A példaképpen föltüntetett medencénél, mely 74 m.-nyi átmérővel és 13 m.-nyi magassággal készül, a hengeres (l) köpeny (1. ábra) fölülről lefelé vastagodó lemezekből van alkotva, melyekhez alul ismét vékonyabb lemezek illeszkednek. Az (1) köpenynek legalsó lemezei az aránylag vékony (2) szögvasgyűrű segélyével vannak a medencének (3) lemezfenekével szilárdan és tömítetten összekötve. A medence vasbetonból készült szöggyűrűbe van behelyezve, melynek a (4) talajba ágyazott, vízszintes (5) része merev testként van kiképezve és egy erős sarokkötés segélyéyel a gyűrűnek függélyes (6) részével van mereven összekötve. A szöggyűrűnek függélyes (6) része, bizonyos meghatározott magasságig, az ugyancsak merev (7) vasbetontestként (2. ábra) van kiképezve, míg fölső (8) része oly betontestből áll, melybe csupán a gyűrűnek ezen részében esetleg föllépő húzófeszültségek fölvétele céljából vannak vasbetétek beágyazva. Ezen vasbetétek egyes (9) gyűrűszegmensekből (3. ábra) állanak, melyeknek (10) végei meg vannak hajlítva és melyeket minden egyéb összeerősítés nélkül vízszintesen és akként helyezünk a betonmasszába, hogy egymáson részben túlérjenek. Ily vasbetéteket célszerű az alsó (7) (2. ábra) és a vízszintes (5) gyűrűrészben is elrendezni. Az (1) köpeny a vasbeton-szöggyűrűnek függélyes (6) részével a betonmasszába behatoló függélyes toldatok segélyével van összekötve, melyek egyrészt az (1) köpenynek külső palástjára, a tartály tengelyével párhuzamosan vagy majdnem párhuzamosan és meghatározott közökben fölerősített (11) szögvasakból, másrészt az ezekkel megfelelően összekötött, főleg az alsó (7) gyűrűrészben elrendezett, egymást keresztező (12) körharántmetszetű rúdvasakból vagy hasonló elemekből áll. A szöggyúrű függélyes (6) részének a betonmasszába benyúló toldatai révén elérjük azt, hogy az (1) köpenynek a folyadéknyomás folytán beálló kiterjedésekor annak a (6) részen való eltolódása meggátoltatik, amikor is a (9) vasbetétek a gyűrűnek húzófeszültségeit veszik föl, míg az egymást keresztező (12) kengyelek és a (11) szögvasak a betontestet oly erősen kötik össze az (1) köpennyel, hogy ezek együttesen a sugárirányú síkokban beálló hajlító erőhatásokat veszik föl. Hogy az (1) köpeny és a vasbetonszöggyűrű között biztos összeköttetés létesíttessék, a (11) szögvasak között, az (1) köpenyre célszerűen a (13) szögvasdarabok (4. ábra) vannak fölerősítve, melyek gerincükkel lefelé irányulóan vannak elrendezve (5. ábra). Ezen szögvasdarabok a betonmasszába való beágyazásuk után kihajlás ellenében igen ellenállók és sajátos elrendezésüknél fogva meggátolják azt, hogy a betonnak becsömöszölésekor üregek keletkezzenek. A (13) szög vasdarabok az (1) köpenyre való kényelmes és biztos fölerősítésük céljából a gerincnek és a száraknak végpont-