47521. lajstromszámú szabadalom • Újítás visszalökés által töltött mozdulatlan csővel bíró fegyver

- 8 -29. ábra metszet a 28. ábra E—E vonala szerint és a 30. ábra a részeket ama helyzetben ábrázolja, melyet a závárzat nyitott állapotánál foglalnak el, mikor az elreteszelő emelők az elreteszelő állásukba jutottak és a billentyű még meg van húzva. A závárzat általános elrendezése a törzsszabadalomban leírtnak felel meg. Az elreteszelést itt is két a (k) dugattyút két oldalt szimmetrikusan megtámasztó, kényszermozgásszerűen vezetett (b, b) elreteszelő emelő eszközli, melyek a (h) závárzattok belső oldalán fekszenek és hátsó, csapszerű végükkel eme tok hátsó homlokfalába akként vannak ágyazva, hogy csappanok módjára mozgathatók, a závárzat záró helyzetében befelé állanak és a dugattyút szimmetrikusan megtámasztják, tehát elreteszelik, a lövés után azonban kifelé fordulnak és az ekként szabaddá tett dugattyút maguk között hátrafelé engedik mozogni. A (b, b) elreteszelő emelők beállítását a (d) födélben vezetett excenterhornyos a tolattyú végzi, melynek (al, al) excenterhornyaiba a (b, b) emelők (bl, bl) csapjai fogódzanak. A závárzat zárt állapotánál (1—6. ábra) az (a) tolattyú hátsó állásában van, a (bl, bl) csapok az (al,al) hornyok mellső végein állanak és a (b, b) emelőket befelé fordulva a támasztó helyzetükben rögzítik, melyben homlokfölületeik a dugattyú hátsó fölületére fekszenek (5. ábra). Mikor a závárzat elreteszelése megszűnt, az (a) tolattyú a mellső állásában áll, a (bl, bl) csapok pedig az (al, al) excenterhornyok hátsó részeiben vannak úgy, hogy a (b, b) emelők kifelé lengenek, illetve a (h) tok oldalfalainak megfelelő kivágásaiban fekszenek (11. ábra). A tolattyú működési módja tehát elvileg a törzsszabadalomban leírtéval egyezik meg. Találmányom szerint azonban — mint azt már említettem — az (a) tolattyú a mozgását a törzsszabadalom szerint megindító" súllyal terhelt forgóemelő elhagyása mellett mindea óvás résztél függetlenül mozgathatóan van elrendezve úgy, hogy sa közvetlenül a visszalök és hatása alatt, tehát anélkül, hogy előbb egy más tagnak kellene elmozdulnia, végezheti az elreteszelést megszüntető mozgását (az adott esetben előre mozgását). Az ép úgy, mint eddig a födél toldataiban (cl) pecek segélyével vezetett tolattyúval a visszalökés által közölt impulzus elég erős ahhoz, hogy az könnyen és pillanatnyilag győzhesse le a tolattyú (a 3) furatában levő és a födél (d3) furatába benyúló (s) rúgónak a (cl) pecekre kifejtett nyomását, mely rúgónak az a föladata, hogy az (m2) elreteszelés kiváltása után a tolattyút ép úgy, mint a törzsszabalomban az elreteszelő állásba állítsa vissza. Nyomó- és feszítőszerkezet, melynél az előbbi súllyal terhelt emelő szolgált elreteszelés gyanánt, ennél az elrendezésnél fölösleges, az (s) rúgó által az elreteszelő állásban tartott tolattyút a viszszalökés előre hajtja, mikor a rúgó a tolattyú mozgását szabályszerűen akként szabályozza, hogy az elreteszelés csakis akkor menjen végbe, illetve fejeződjék be, mikor a lövedék már a cső torkolata előtt van. A tolattyút a mellső elreteszelő állásában az (a2) kivágásba becsappanó (m2) elreteszelődarab mindaddig fogva tartja, míg az előre mozgó, hátsó végén megfelelően ferdén levágott dugattyú az (m) elreteszelő emelő mellső végének (ml) válldarabját éri ós így az (m2) elreteszelő darab kiváltását, illetve a tolattyú szabaddá válását idézi elő, mely utóbbi ekkor az (s) rúgó hatása alatt az elreteszelő állásába ugrik vissza (5. ábra). Ennél a leírt foganatosítási alaknál ezenkívül célszerűen oly berendezést is alkalmaztunk, mely szerint az (a) excenterhornyos tolattyúnak kifelé kiálló, lemezalakú (a4) toldatai vannak, amelyek egyes töltés esetében az elreteszelés megszüntetése céljából fogantyúk gyanánt szerepelnek. A tolattyúnak kézzel történő- mozgatása ép úgy megy végbe, mint az önműködő töltésnél. A tolattyút az (s) rúgók nyomása ellen előíe toljuk, míg a (b, b) emelők külső állásukba nem- jutottak és a tolattyút az elretes»elődarab meg, nem fogta. Ekkor a dugattyút kézzel nehézség nélkül lehet