47498. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a nátron cellulozagyártás maradéklúgjainak regenerálására
_ 2 — baddá tett humuszanyagokat a fekete lúgból ki lehessen csapni, szükséges, hogy a lúgban az oldott sók úgy legyenek koncentrálva, hogy a humuszanyagok ezáltal kicsapassanak. Kicsapó sók természetesen akkor képeztetnek, ha a (részben nátriumhidroxidot, részben szerves anyagokhoz kötött nátront tartalmazó) fekete lúgba szénsavat vezetünk, mi mellett nátriumkarbonát, esetleg bikarbonát képeztetik. A lúgnak (a szénsavval való kicsapás alkalmával, az előtt vagy az után való) koncentrációja által természetesen szénsavas nátriumnak egészen a telítésig terjedő tetszőleges koncentrációja érhető el. A szándékolt célnak elegendő koncentráció azonban nem volna gazdaságos és más okokból is kedvezőtlen volna. Jobb, ha a lúg a kicsapás alatt, előtt vagy után csak annyira koncentráltatik, hogy (C02 és gyöngébb savakhoz kötött) (Na2 0)-nak körülbelül rendes koncentrációjával bír, azaz oly koncentrációval, mely jó cellulóza előállítása céljából a főzésnél megkivántatik. Hogy a lúgnak minden körülmények között az oldható sókban való megkivánt koncentrációját biztosítsuk, legjobb, ha a lúghoz egy vagy több, benne oldható sót adagolunk alkalmas mennyiségben. A szóba jöhető sók közül különösen a kálium- és a nátriumsók, valamint az ammoniumkarbonát említendők. A káliumsók meglehetősen magas áruk miatt kevésbé alkalmasak. A nátriumsók közül csak a szulfát, a karbonát ós a klorid jöhetnének tekintetbe. Ezek közül a szálfát nagyon hatásos, azonban kéntartalmú lúgokat ad, ha az égetéshez használt mész újból való használat céljából újból égettetik vagy ha a lúgok esetleg kalcinálás által regeneráltatnak. Természetesen nátriumkarbonátot is lehet alkalmazni, jobb eredményt azonban úgy érünk el, ha a hatásosabb konyhasót alkalmazzuk, mely a szódánál sokkal olcsóbb is. Ha valamely fekete lúgot konyhasóval vagy más nátrium sóval telítünk, a humuszanyagok a szénsav bevezetése alkalmával gyakorlatilag teljesen kicsapatnak. A gyakorlatban azonban nem szükséges a sót oly nagy mennyiségben adagolni, hogy teljes telítés létesüljön, minthogy sokkal csekélyebb adagolás is elegendő hatással jár. A humuszanyagoknak a fekete lúgból szénsavval való kicsapásánál, pl. erdei fenyő főzésénél teljesen kielégítő kicsapást érünk el, ha a lúg a kicsapás alatt vagy után minden liter lúgra pl. 100 g. (Na2 0) és 50 g. (Na Cl) koncentrációval bír. Minthogy a humuszanyagok hideg oldatból kicsapva vízben gyorsan oldhatók, ellentétben azon esettel, ha meleg oldatból csapatnak ki, világos, hogy az anyagokat, hogy túlnagy veszteség nélkül vízzel mosni lehessen vagy meleg oldatból kell kicsapni vagy pedig kicsapás közben vagy utána annyira föl kell melegíteni, hogy nehezen oldhatókká váljanak. Tapasztaltuk, hogy a humuszanyagok szemcsés alakot nyernek, ha a kicsapás után körülbelül 75° C. hőfokra melegíttetnek és különösen finom szemcsés vagy kis kristályos alakban válnak ki, ha a lúg a kicsapás alkalmával körülbelül 75° C. hőfokkal bír. Ha a humuszanyagok 85° C. hőfokot meghaladó hőmérsékletre melegíttetnek, nagy' hajlandóságot mutatnak az összezsugorodásra és megalvadásra. Körülbelül 75« C. hőfoknál is öszszezsugorodhatnak, ha a fokozott nyomásnak vettetnek alá. Ha az anyagokat szűrhető állapotban akarjuk előállítani, arra kell nézni, hogy ezen hőmérséklet mellett a folyadékban mozgásban is tartassanak és hogy a szűrés előtt hűt,tessenekr minthogy rendes hőmérsékletre lehűtve nem zsugorodnak össze, hanem szűrhetők és rendkívül könnyen moshatók. Humuszanyagok, melyek szűrhető állapotban csapatnak ki, ezen tulajdonságukat elvesztik, ha hosszabb ideig tartatnak szódaoldattal érintkezésben. Ennek folytán azon kicsapott humusz anyagokat, melyeket szűrni akarunk, az anyalúgtól azonnal le kell választanunk. Melegítés és azt követő hűtés által nem szűrhető humuszanyagok ismét szűrhetőkké lesznek. Hogy a humuszanyagokat körülbelül 75° C. hőmérsékletű meleg fekete lúgból finom szemcsés vagy kristályos alakban csaphas-
