47440. lajstromszámú szabadalom • Kályha
(b) köpenycső között lévő aránylag Bzűk hézagon való átáramlásnál a bordák által több egyes' vékony oszlopra szétosztott levegő egyrészt a tűztér forró külső falán, másrészt a (b) köpenycsőnek a tűzgázok által súrolt falán intenzíven fölmelegedik. A meleg levegő egészen az (r) elzárógyűrűig áramlik és a gyűrűalakú (3) térből a (c) és (d) bordáscsövek között lévő hézagba ép be, melyben ismét lefelé egészen az égető- és keverőberendezésig áramlik, mimellett a légáramot a (2) térben fölemelkedő lángoszlop még erősebben hevíti. A légáram végül az égető- és keverőberendezés fölső (h).és az alsó (g) tárcsája közé kívül belép és a hasítékszerű (u) nyílásoknál a (2) térbe áramlik. Az égető-és keverőberendezés azonban közvetlenül az izzás zónája fölött fekszik, intenziven hevíttetik és ennekfolytán teljes égés mellett izzó állapotba jut úgy, hogy a friss levegő e berendezés csatornáin áthaladva a legmagasabb hőmérsékletet veszi föl és kilépésénél már izzó állapotban ütközik az (1) térből fölemelkedő lángoszlopba. Minthogy az (e) bordák a belső nyíláshoz képest érintőlegesen vannak elhelyezve, ennekfolytán a hasitékokból kilépő légsugarak az (1) térből fölemelkedő lángoszlopot minden oldalról körülvéve, forgó mozgásba hozzák. Ezáltal azonban a most már izzó friss levegővel egyesített lángoszlop szétrepíttetik és a belső hordáscső falához simulva csavarvonalban fölemelkedik, mimellett a füst- és tűzgázok bensően keverődnek és maradék visszahagyása nélkül elégnek. A belső (d) bordáscsőből fölül szúrólángszerűen kilépő égési gázok a (t) kályhafödélbe ütköznek, ezután a már leírt módon a kályha falát és a (b) köpenyeső külső oldalát végigsurolják és erre a kürtőbe távoznak. Áz (1) tűztérből fölemelkedő lángoszlop, mely úgy mint minden kályhatüzelésnél szénsav, szénoxydgáz, a fölső szénrétegek desztilációtermékeiből stb. áll, a (2) térben tehát már izzó friss levegővel keverődik bensően. Az égető- és keverőberendezés fölött lévő (2) tér tehát második égetőteret képez, melyben az (1) térből fölemelkedő füstgázok maradékok visszahagyása nélkül és füstmentesen tökéletesen elégnek. A gyakorlatban egyazon kályhaminta részére ugyanazon külső, azonban különböző belső átmérőjű égető- és keverőberendezések készíthetők úgy, hogy a mindenkori viszonyokhoz képest, jó léghuzamú kürtök mellett szűkebb központos nyílással (és több bordával) bíró égető- és keverőberendezések, míg rosszabb léghuzam kürtöknél nagyobb nyílású égető- és keverőberendezések építtetnek be a kályhába. A külső (a) kályhafölület természetesen díszített, vagy díszítés nélküli vasból, továbbá majolika- vagy porcellánlemezekkel stb. kirakott rácsból állhat, vagy pedig közönséges szobakályhák módjára cserepekből készíthető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kályha, jellemezve azáltal, hogy a szén fölé vezetett friss levegő csővezetéke az égési gázokat elvezető térbe van beépítve és nyílásán több (u) csatornára oszlik, melyeknek egy elvezetőakna fenéksíkjában fekvő kibocsátónyílásai körben vannak elrendezve ós e körhöz érintőlegesek úgy, hogy a friss levegő magas hőmérsékletre hevíttetik és az aknában csavarvonalakban fölemelkedve az elvonuló tökéletlen égéstermékekkel bensően keveredik és az utóbbiakkal együtt füstmentesen elég. 2. Kályha, jellemezve azáltal, hogy a külső (a) kályhafalon belül elrendezett csőszerűén meghosszabbított (c) szénégetőkamrára hézag szabadon hagyása mellett egy kétfalu, fölül zárt, belül fűtőbordákkal ellátott, alsó szélén a friss levegő beáramlónyílásait tartalmazó (b, d) csőköpeny van föltolva úgy, hogy a levegő a (c) cső és a külső (b) köpenyfal között fölemelkedik, a (c) égetőkamra és a belső (d) köpenyfal között lefelé áramlik és az (u) csatornákon át meleg állapotban kilépve a fölemelkedő tökéletlen égéstermékekkel keverődik, mimellett az elvonuló gázok a (b, d) köpenyt egész külső fölületén fölhevítik.
