47435. lajstromszámú szabadalom • Töltényszalagtovábbító tok Maxim-rendszerű lövegek számára

nak alsó fölületéhez illeszkednek. A kilincseknek ezen állásában az (f) bütykök a (D4) hasítékokkal nem kapcsolódnak és így a kilincsek szabadon tolhatók el forgási csapjukon akár befelé a fölszerelés, akár kifelé a leszerelés céljából. Ha a kilincseket forgási csapjukon a lehetséges mértékben toijuk befelé, ameddig azok a (D2) bordáknak velük szomszédos részével találkoznak, akkor ezen állásban az (f) bütykök a (D4) hasítékokkal szemben állanak és azokkal kapcsolásba jutnak, mihelyt csak a kilincseknek (f3) szabad végei a (Gr) rúgó (13. ábra) hatésa alatt lefelé fordulnak el, amikor is a kilincsek forgási csapjukon, működő állásukbah rögzíttetnek. A (Gr) rúgó fémből, egy darabban van készítve, mely a (g) meghajlított, rugalmas karokkal (10. ábra) bír és melynek lapos vége akként van kivágva, hogy az a (gl) fül (9. ábra) alakjára hajlítható meg, melyből a tolattyú alsó részének (D3) nyúlványaival (4. ábra) kapcsolódó (g2) oldalas szárnyak (10. ábra nyúlnak ki és mely arra szolgál, hogy a (D3) nyúlványok közé szorulván (13. ábra,) a rugóknak oldalas elmozgását megakadályozza. A rugalmas karoknak szabad végei akként szorulnak a kilincsek fölső oldalán kiképezett (f4) peremekre (14. ábra), hogy egyrészt azokra rúgóhatást fejtenek ki, másrészt megakadályozzák a rúgónak hosszirányú eltofódását. A (G) lemezrúgót a 12. ábrában föltüntetett módon akként szereljük föl, hogy a (g) rugalmas karoknak szabad végeit a kilincseknek az (f4) peremek mögötti részeire helyezzük, azután a rúgónak másik végét befelé, a tolattyú felé szorítjuk mindaddig, míg a rúgónak fölső oldala a tolattyúnak vele szomszédos alsó lapjához nem ér, mely állást a (Gr) lemez rugalmasságánál fogva elérhetjük. Azután a lemezrúgót a (gl) fülnél fogva hosszirányban eltávolítjuk a kilincsektől, araikor is a (g2) oldalas szárnyak (10. ábra) a tolattyúnak (D3) nyúlványaival (13. ábra) kapcsolásba jutnak és mihelyt a (g) rugalmas karoknak szabad végei elegendő mértékben mozogtak el balirányban, azok lecsapannak és az (f4) peremekkel kapcsolódnak. Ekkor a lemezrúgó működő állásában van a tolattyún, melytől azt csak azáltal távolíthatjuk el, hogy első sorban is a rugalmas karok szabad végeit kiemeljük a peremekkel való kapcsolási állásukból, majd a lemezrúgót a (gl) fülnél fogva akként toljuk el, hosszirányban, hogy a (g2) szárnyak a (D3) nyúlványokat elhagyják. Mikor az egyes elemek a 14. ábrában föltüntetett, összeszerelt állásban vannak, akkor a löveg működése közben, amikor is a kilincsek forgási csapjuk körül lefelé forgattatnak, a kilincseknek (f) bütykei szabadon járhatnak ugyan a (D4) hasítékokban, de a kilincsek elforgása nem eléggé nagy arra, hogy a bütykök a hasítékokat elhagyják. Ekként a kilincsek akként rögzíttetnek, hogy jóllehet a löveg működése közben elfordulásukat szabadon végezhetik, nem tolódhatnak el oldalirányban forgási csapjukon. A 15—19. ábrákban föltüntetett foganatosítást alaknál a tolattyú a (D4) hasítékok (4, ábra) helyett a félhengeralakú lecsüngő (D5) nyúlványokkal (16. ábra) van ellátva, melyekben vastagsága akkora, hogy köztük és a(D2) bordáknak velük szomszédos részei között a (D6) hézagok maradnak fenn, melyeknek a kilincsek működése közben ezeknek (f) bütykei (17. ábra) járnak. Ezen bütykökön a (D5) nyúlványoknak megfelelően félhengeralakú (f5) vájatok vannak kiképezve, melyek csak akkor jutnak oldható kapcsolásba a (D5) nyúlványokkal, mikor a kilincsek vízszintes állásukba (19. ábra) forgattatnak el, mely állásban a kilincsek a tolattyúra való föl, vagy arról való leszerelés céljából szabadon tolhatók el forgási csapjukon. A 20—23 ábrákban föltüntetett foganatosttási alaknál a kilincsek említett rögzítése nem a tolattyún, hanem a (Dl) forgási csapon (20. ábra) eszközöltetik. Ezen célból a kilincsnek a forgási csapot körülvevő részét két különböző átmérőjű furat gyanánt képezzük ki úgy, hogy az (f6) belső karimák keletkeznek. Ezen karimák az (f7) sugárirányú hasítékokkal bírnak,