47274. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acélnak közvetlenül ércekből való előállítására

utóbbi súlyának 3 (vagy kevesebb) egész 6 (vagy több) százalékával egyenlő mennyiségű, finom porított mangánioxyddal is jól összekeverjük, A magándioxydnak pontos mennyisége az érc minőségétől és a kívánt eredménytől függ. A magánzioxyd helyett azonos mennyiségű, finoman megőrölt oly magánércet is alkalmazhatunk, mely a kellő arányban tartalmaz mangándioxydot. Majdnem minden esetben célszerű az ércadaghoz eléggé finoman megőrölt meszet, agyagföldet, kovasavat (vagy más megfelelő ömlesztő anyagot) adagolni, ha maga a nyers érc nem tartálmaz ily anyagokat. Ezeket oly mennyiségben alkalmazzuk, hogy a hevítési és redukálási folyamat közben folyós salak képződjék, melyet vagy savas vagy basikus hatásúvá teszünk aszerint, amint az a földolgozandó ércnek jobban megfelel. Abban az esetben, melyben meghatározott százalékos mennyiségű kötött szenet tartalmazó acél állítandó elő, az ércadaghoz még a hevítés előtt karburáló szénnek anyagok, pl. megfelelő mennyiségű, finoman megőrölt grafitot vagy karboráló szénnek más, megfelelő nemét, pl. tiszta minőségű kokszport kell adagolni és a vasérccel vagy a vasércek keverékével még a szénhydrát és víz hozzáadagolása előtt gondosan összekeverni. A grafitnak vagy az említett célra használt más karburáló szénnek mennyisége a földolgozandó vasérc változó minősége és tulajponságai szerint változni fog ugyan, de mint általános adat fölemlíthető, hogy az ércadaghoz 2% grafitot adunk, akkor nagy széntartalmú, krbl. 0.87% kötött szenet tartalmazó acélt kapunk, ha pedig a hoíszáadagolt grafit mennyisége 4%, akkor a nyert acéltermék kétszer annyi, illetve krbl. 1.95% kötött szenet fog tartalmazni. Tényleg ezen egyszerű eljárással bármily kívánt százalékos mennyiségű vegyileg kötött szenet vezethetünk az acélba az ennek előállítására szolgáló érc redukálása alkalmáva és az ekként nyert acél kötetlen grafitos szenet egyáltalában nem fog tartalmazni. A részletezett módon előkészített ércadagot már most megfelelő (lefödött vagy nyitott) tartályba vagy tégelybe helyezzük és bármily megfelelő módon pl. megfelelően szerkesztett kemencében oly hevítésnek vetjük alá, hogy az acélnak ojvadási hőmérsékletével egyenlő vagy valamivel magsabb hőmérséklet keletkezzék és tartassék fönn; az előkészített ércadagot egy Siemens-rendszerű, gázzal fűtött, nyitott tüzhelyű regenerátorkemence tűzterébe is adagolhatjuk. Ebben az esetben a kemence tűzhelyét megfelelő, célszerűen széntartalmú tűzálló béléssel látjuk el. Ha már most az anyagot az adag nagyságához mérten 2—5 óra hosszat vagy ennél hosszabb ideig 1400—1650° C. hőmérsékletű hevítésnek vetjük alá, akkor termék gyanánt az alkalmazott karburáló anyag mennyisége szerint a szenet csekély százalékos mennyiségben tartalmazó, lágy acélt vagy pedig nagy széntartalmú a legjobb tégelyacéllal azonos, igen tiszta, homogén tulajdonságú, kiváló minőségű acélt kapunk melynek kötött széntartalma teljesen a kezelőtől függ. Ha különböző fémeket tartalmazó acélszöveteket akarunk előállítani, akkor a kívánt fémeket tartalmazó érceknek megfelelő keverékét, a kívánt arányban, együttesen az említett ércadaghoz adagoljuk; a kívánt acélötvözetet azután a legtöbb esetben az említett egyetlen művelettel kapjuk. A redukáló szénhydrát hatását némely esetben célszerű fokozni azáltal, hogy az ércadaghoz, csekély százalékos mennyiségben, finoman megőrölt szenet, pl. kokszot vagy faszenet adagolunk és azt az érccel bensőleg vagy csak bensőleg vagy csak fÖlületesen keverjük öBsze. Ha a szénpor az érccel nem keverendő bensőleg, akkor azt víznek és egy szénhydrátflak hozzáadagolásával képlékennyé tesszük és átmeneti bélésűi a tégelybe vagy a kemence tűzhelyébe helyezzük. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás acélnak közvetlenül az ércekből való előállítására, jellemezve azáltal, hogy a megfelelő vasércet aránylag finoman elosztott állapotba hozzuk, azt