47244. lajstromszámú szabadalom • Elektromosságszámláló

2 -utóbbi is mert módon közelebb vagy távolabb jön az (n) maghoz, mely a szolenoid nyílásába lép. Ha a szolenoid lesülyed, akkor az (a, b, e) horgony is lesülyed és a kefék állása a (h) kollektoron megváltozik. Ezen berendezés magában véve már nem új. Az újdonság abban áll, hogy a kefék állásának megváltozásával egyidejűlega keféknek a kollektor kerületére gyakorolt nyomása is megváltozik. Ezen célból az í. ábra szerint a kollektor kúposán van kiképezve úgy, hogy a horgony lesülyedése alkalmával a kefék a kollektornak olyan helyeihez súrlódnak, amelyeken az átmérő nagyobb, mint amilyen a kefék által előbb érintett helyeken volt. A kefék tehát erősebben széttolatnak, vagyis szétfeszíttetnek, minek következtében a kefék nyomórugói erősebben megfeszülnek. Ennek eredménye a kefék 'erősebb nyomása. A rugóknak nem kell lemezrugóknak lenniök, amennyiben csavarrugók is lehetnek, melyek a kefék forgástengelyére tolva, azokat a kollektorhoz nyomják. A 3. ábra ezen berendezést keresztmetszetben mutatja a rugók elhagyása esetén, mivel világos, hogy a kefék önmagukban is rugalmasak lévén, erősebben megfeszülnek, mihelyt egymástól eltávolodnak. A kúpalakú kollektor helyett, mint a 4. ábra mutatja, lépcsős kollektor is alkalmazható. Ez esetben a nyomás erősbödése természetesen nem egyenletes módon, hanem lépcsőzetesen történik. Az egyes lépcsők között rézsútos lejtők rendezhetők el, melyek a keféknek mindkét irányban való eltolását lehetővé teszik anélkül, hogy a keféket a kollektortól el kellene távolítani. Az 5. és 5a ábra szerinti kivitel abban áll, hogy az (il) kefék (o) szigetelő tartója a kollektorhoz képest oly módon tolható el, hogy ezen tartó a kollektorhoz közeledik vagy attól eltávolodik. Ha az (o) tartót a kollektorhoz közelítjük (5a ábra), akkor a kefék még hengeralakú kollektor esetében is jobban szétfeszülnek, ha a hengeres h) kollektor átmérője nagyobb, mint a keféknek az (o) tartóhoz való megerősítési pontjai közötti távolság. Az (il) kefék tehát ez esetben is széttolódnak és ennek folytán nyomórugóik megfeszülnek. A leírt berendezésnek azonban az a hátránya van, hogy a két kefe érintkezési pontjai nem feküsznek mindig diametrálisan átellenben. Hogy ezt elérhessük, a keféket az 5b ábra szerint kellene elrendeznünk, vagyis minden keféhez külön tartót kellene alkalmaznunk, mely a többiekkel egyidejűleg volna a hengeres kollektorhoz közelíthető vagy attól eltávolítható. Ez esetben ugyanaz a hatás érhető el, mint föntebb le volt irva. Végül a 6. ábrán látható kivitelnél az (i2) kefék (q) sinekre vannak erősítve, melyek a kollektor két oldalán, attól mindig egyenlő távolságban oly módon tolhatók el, hogy az egyik (ql) sín fölemelkedik, ha a másik (q2) sín lesülyed. Ezt úgy érhetjük el, ha a két (ql, q2) sínt egy (r) mérlegrúd segélyével kötjük össze és az (s) menésztő peckeket a mérlegrúd (t) hasítékaiban vezetjük. Célszerű az (i2) keféket (p) vonórugók segélyével a hozzájuk tartozó (ql) vagy (q2) sínnel összekötni. A (ql, q2) sinek helyzetének megváltozásával a (p) rugók is többé vagy kevásbbé megfeszülnek. A keféknek kihúzott vonalakkal rajzolt helyzete körülbelül az, amelyet azok a horgony lassú járása alkalmával elfoglalnak. Az (12) kefék és a (ql, q2) sinek által bezárt szög ez esetben a legkisebb, tehát hegyes szög. Ha a síneket oly módon toljuk el, hogy a (ql) sín lesülyed és a (q2) sín fölemelkedik, akkor a kefék a pontozva rajzolt helyzetbe jutnak, melyben (p) rugóik erős ebben meg vannak feszítve, mivel most az a szög, melyet az (i2) kefék a (ql, q2) sínekkel bezárnak, tompa lett. A keféknek a kollektorral való érintkezési helyei megváltoztak és ennek folytán a mágneses mező sarktengelye az áramerősség változásának megfelelően elmozdult. Ezen berendezés folytán tehát nemcsak a kefék nyomódnak erősebben a kollektorhoz, mely szintén hengeres, hanem a kefék és a kollektor kölcsönös helyzete is meg(