47184. lajstromszámú szabadalom • Árbóc és eljárás annak előállítására
nyebb (b) szalag áll. A (c) harántkötések tetszőleges alakú tárcsák, amelyek az árboc keresztmetszetének megfelelően ki vannak vágva és az árbocot harántirányban csekély köz meghagyása mellett körülveszik. A harántkötéseket egymástól meglelő távolságban rögzítjük. Az (a) és szalagokat a harántkötések viszonyla- ; gos helyzetükben fogva tartják és kitérésüket megakadályozzák. A szalagoknak két-két harántkötés között fekvő része saját súlya és a hordott teher igénybevétele alatt áll, amely ezen részeket kihajlítani törekszik. A harántkötéseknek egymástóli távolságát azonban úgy választhatjuk meg, | hogy két-két harántkötés közötti rész kihajlása a megengedett határt túl ne lépje. A (c) harántkötéseket helyzetükben csuklók, kampók, kötelek vagy más effélék segélyével rögzítjük. Az 1. és 2. ábra szerinti foganatosítási alaknál a harántkötések (d) kivágásokkal vannak ellátva, amelyeken (e) állítógyűrűkkel ellátott (f) rudak mennek keresztül olyképen, hogy a harántkötések az (e) állítógyűrűkön fekszenek. Az oldalnyomásoknak és excentrikus terhelésnek alávetett árboc ellenállási nyomatékát annak alsó végén azáltal fokozhatjuk, hogy a szalagokat alul szélesebbre ké^ szítjük, mint fönt. Ilyen árboc az 5. és Q. ábrában van föltüntetve, míg a 3. és 4. ábrában látható árboc .szalagszélessége mindenütt egyenlő. A 7. és 8. ábrában föltüntetett árbocnál az árboc keresztmetszete nem folytatólagosan, hanem lépcsőszerűen növekedik fölülről lefelé, A 9. és 10. ábrában olyan árboc látható, amelynek ellenállási nyomatéka a közepén a legnagyobb, ami akkor szükséges, ha az árbocnak mindkét vége be van fogva, Ez az árboc kötelek, huzalok vagy más effélékkel van merevítve, mimellett alkalmas helyeken nagyobb (g) harántrudak vannak elrendezve. A 11—16. ábrákban föltüntetett szállítható árbocnál a 2. ábrában föltüntetett keresztmetszet van alkalmazva, (k) a kocsialváz. A két széles (a) szalag a (,h) i görgőkre és az (a) szalagra merőlegesen álló négy keskenyebb (b) szalag az (i) görgőkre van göngyölve. Az (;a) szalagok előretolár sára az (n) csiga szolgál, amely a szalagok ím) hasítékaiba kapaszkodik. Hasítékok helyett megfelelő kiemelkedések is rendezhetők el. Az (n) csigák kézzel vagy motor révén az (o) hajtómű segélyével hajthatók. A (p) vezetőgörgők az (a) szalagokat a (q) vezetőlemezen keresztül a keresztmetszetbe vezetik be, illetve a kellő távolságban a csigán megtartják. A (b) szalagokat az (s) görgők vezetik. A szalagoknak egyenletes föl-és legöngyölésére a (t) fogaskerékhajtóműszolgál, amelyet forgattyú segélyével, vagy más effélével hajtunk. A szalagok fölső végükön egymással össze vannak kötve úgy, hogy egy vagy több szalag hajtásánál a többi is azokkal együtt mozog. A (c) harántkötések, ha az árboc be van tolva, egymáson fekszenek a (v) lemezen és az árboc kitolásánál egymásután fölemeltetnek és a szükséges magasságban rögzíttetnek. Ezen célból a harántlemezek egymástól meghatározott távolságokban kötelekhez vannak erősítve, amelyek fölső vége a szalagok fölső végével van összekötve. Az árboc szükség esetén (w) kötelekkel vagy más effélékkel tartható. A 17. és 18. ábrában föltüntetett foganatosítási példánál az árboc keresztmetszete I-alakú és a középső széles (a) szalagból és a keskenyebb oldalsó (bj szalagokból áll. A középső szalag meghatározott távolságokban (x) és (y) lécekkel van ellátva, amelyek mindkét oldalon a szalagon túl nyúlnak és az oldalsó (b) szalagok megfelelő hasítékaiba kapaszkodnak. Az (y) lécek merevek és megakadályozzák a szalagoknak viszonylagos eltolódását a hossztengely irányában. Az (x) lécek végei hajlíthatok és kampókkal vannak ellátva. A kampókat a közeledő oldalszalagok fölfelé hajlítják, amint £I Z 3/ 17. ábrán (alul) látható. Ezen kampók azután az oldalszalagok nyílásaiba belépnek és eredeti helyzetükbe visszacsappannak úgy, hogy a szalagoknak