47184. lajstromszámú szabadalom • Árbóc és eljárás annak előállítására

nyebb (b) szalag áll. A (c) harántkötések tetszőleges alakú tárcsák, amelyek az ár­boc keresztmetszetének megfelelően ki van­nak vágva és az árbocot harántirányban csekély köz meghagyása mellett körülve­szik. A harántkötéseket egymástól meg­lelő távolságban rögzítjük. Az (a) és szalagokat a harántkötések viszonyla- ; gos helyzetükben fogva tartják és kité­résüket megakadályozzák. A szalagoknak két-két harántkötés között fekvő része sa­ját súlya és a hordott teher igénybevétele alatt áll, amely ezen részeket kihajlítani törekszik. A harántkötéseknek egymástóli távolságát azonban úgy választhatjuk meg, | hogy két-két harántkötés közötti rész ki­hajlása a megengedett határt túl ne lépje. A (c) harántkötéseket helyzetükben csuk­lók, kampók, kötelek vagy más effélék se­gélyével rögzítjük. Az 1. és 2. ábra sze­rinti foganatosítási alaknál a harántköté­sek (d) kivágásokkal vannak ellátva, ame­lyeken (e) állítógyűrűkkel ellátott (f) ru­dak mennek keresztül olyképen, hogy a ha­rántkötések az (e) állítógyűrűkön feksze­nek. Az oldalnyomásoknak és excentrikus ter­helésnek alávetett árboc ellenállási nyoma­tékát annak alsó végén azáltal fokozhat­juk, hogy a szalagokat alul szélesebbre ké^ szítjük, mint fönt. Ilyen árboc az 5. és Q. ábrában van föltüntetve, míg a 3. és 4. ábrá­ban látható árboc .szalagszélessége min­denütt egyenlő. A 7. és 8. ábrában föltüntetett árbocnál az árboc keresztmetszete nem folytatóla­gosan, hanem lépcsőszerűen növekedik fö­lülről lefelé, A 9. és 10. ábrában olyan árboc látható, amelynek ellenállási nyomatéka a közepén a legnagyobb, ami akkor szükséges, ha az árbocnak mindkét vége be van fogva, Ez az árboc kötelek, huzalok vagy más effé­lékkel van merevítve, mimellett alkalmas helyeken nagyobb (g) harántrudak vannak elrendezve. A 11—16. ábrákban föltüntetett szállít­ható árbocnál a 2. ábrában föltüntetett keresztmetszet van alkalmazva, (k) a kocsi­alváz. A két széles (a) szalag a (,h) i gör­gőkre és az (a) szalagra merőlegesen álló négy keskenyebb (b) szalag az (i) görgőkre van göngyölve. Az (;a) szalagok előretolár sára az (n) csiga szolgál, amely a szalagok ím) hasítékaiba kapaszkodik. Hasítékok he­lyett megfelelő kiemelkedések is rendez­hetők el. Az (n) csigák kézzel vagy mo­tor révén az (o) hajtómű segélyével hajt­hatók. A (p) vezetőgörgők az (a) szalago­kat a (q) vezetőlemezen keresztül a ke­resztmetszetbe vezetik be, illetve a kellő távolságban a csigán megtartják. A (b) szalagokat az (s) görgők vezetik. A szalagok­nak egyenletes föl-és legöngyölésére a (t) fo­gaskerékhajtóműszolgál, amelyet forgattyú segélyével, vagy más effélével hajtunk. A szalagok fölső végükön egymással össze van­nak kötve úgy, hogy egy vagy több szalag hajtásánál a többi is azokkal együtt mozog. A (c) harántkötések, ha az árboc be van tolva, egymáson fekszenek a (v) lemezen és az árboc kitolásánál egymásután föl­emeltetnek és a szükséges magasságban rögzíttetnek. Ezen célból a harántlemezek egymástól meghatározott távolságokban kö­telekhez vannak erősítve, amelyek fölső vége a szalagok fölső végével van össze­kötve. Az árboc szükség esetén (w) kötelekkel vagy más effélékkel tartható. A 17. és 18. ábrában föltüntetett foga­natosítási példánál az árboc keresztmet­szete I-alakú és a középső széles (a) sza­lagból és a keskenyebb oldalsó (bj szala­gokból áll. A középső szalag meghatáro­zott távolságokban (x) és (y) lécekkel van ellátva, amelyek mindkét oldalon a szala­gon túl nyúlnak és az oldalsó (b) szalagok megfelelő hasítékaiba kapaszkodnak. Az (y) lécek merevek és megakadályozzák a sza­lagoknak viszonylagos eltolódását a hossz­tengely irányában. Az (x) lécek végei haj­líthatok és kampókkal vannak ellátva. A kampókat a közeledő oldalszalagok fölfelé hajlítják, amint £I Z 3/ 17. ábrán (alul) lát­ható. Ezen kampók azután az oldalszalagok nyílásaiba belépnek és eredeti helyzetükbe visszacsappannak úgy, hogy a szalagoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom