47167. lajstromszámú szabadalom • Elektromos jelzőkészülék lopások megakadályozására

kört is táplál, melybe a (14) harang, a (15) izzólámpa és a (16) áramszakító van bekapcsolva. Ezek előrebocsátása után a készülék következőkben a különböző berendezéseinek működési módja van leírva. Ha például a nyilak által jelzett irányban ható nyomás által nyitva tartott (13) gombok egyike záratik, akkor az illető gomb áramkörein záratik és elekromágnes gerjesztésére használható, valamint egy (18) szám leesését létesítheti. Ez a szám leesése közben a hozzátartozó rugalmas (19) nyelv segélyével a helyi áramkört zárja, mimellett a harang megszólal és az izzólámpa kigyullad. A (17) elektromágnesek a szám leesését ugyanoly módon eszközlik, mint a közönséges távbeszélőtáblák; az elektromágnesek egy jelzőtáblában vannak elrendezve, hol a különböző riasztógomboktól kiinduló vezetékek végződnek. Célszerű, ha a helyi áramkör zárására a most leírt berendezést alkalmazzuk, azonban a helyi áramkör zárását egy érzékeny nem polarizált relais segélyével is eszközölhetjük, melynek tekercse a riasztógombok különböző áramköreivel sorozatosan van kapcsolva. Ez a relais, célszerűen beállítva, egy szám leesésével egyidejűleg a helyi áramkört zárja, mimellett a harang megszólal. A 3., 4., 5. és 6. ábra egy ily elrendezés példáját mutatja. Ezen ábrákon (20) a számok elektromágnesét és (21) a relaist jelöli. Az ábrákon további elektromágnesek és segédáramkörök vannak föltüntetve, melyek arra szolgálnak, hogy a helyi áramkört a jeladás után zárva tartsák. Hogy a találmány szerinti készülék kellő működése biztosítassék, a jelzőnek még akkor is működnie kell, ha a működtetett riasztógomb rendes helyzetébe azonnal visszatér, vagy ha a működtetett riasztógombtól kiinduló vonalvezetékek elvágatnak vagy leszakíttatnak. A találmány értelmében különböző berendezések alkalmaztatnak, hogy a különböző vonalvezetékek minden rombolási kísérlet ellen megvédessenek. E célra a különböző készülékeket egymással összekötő vezetékeket, más védőberendezések hiányában, páronkint kell elrendezni úgy, hogy a vezetékeknek fémszerszámmal való átvágásánál rövidzárlat állíttatik elő, miáltal az illető vonalvezeték száma leesik. Ha az érintésnél nem lép föl rövidzárlat, a mint ez például a vezeték leszakításánál következhetik be, akkor ezen egy külön berendezéssel segíthetünk, melyet «riasztó szigetelő»-nek nevezhetünk és mely a kivánt jeladást létesiti. Ezek a szigetelők a legjobban kitett helyeken rendeztetnek el és a 2. ábrán (22) vei vannak jelölve. A szigetelők részletes rajza a 7. és 8. ábrán látható. A 7. ábrán a riasztó szigetelőt egy poreellánból vagy más szigetelőanyagból készült közönséges (23) szigetelőtest képezi, melynek nyakába két (24) lemez van beeresztve; az utóbbiak egymással fémes összeköttetésben állnak. A szigetelőt körülvevő vezetékek mindegyike a rövid (26) darabon nincsen burkolva, mimellett azonban a szerelésnél arról kell gondoskodni, hogy a nem szigetelt helyek a szigetelőtestet szorosan érintsék, anélkül azonban, hogy e mellett a (24) lemezeket érintenék. A (8) ábrában a riasztó szigetelőt egyszerűen a (poreellánból vagy más szigetelő anyagból álló) közönséges (23) szigetelőtest képezi, melynek nyakába a (25) fémgyűrű van beeresztve, mely a vonalvezeték részére támasz gyanánt szolgál. A szigetelőt körülvevő vezetékek mindegyike két rövid, egymásra következő (26) helyen csupaszon vau hagyva, mimellett azonban a szerelésnél arról kell gondoskodni, hogy csak a szigetelt (27) részek érintsék szorosan a (25) fémgyűrűt. A berendezés tehát rendes körülmények mellett mindkét esetben közönséges szigetelő gyanánt működik, azonban a szigetelés megszűnik és rövid zárlat lép föl, ha a vezetékek erős meghúzásánál azok csupasz helyei a (24) lemezekkel, vagy a (25) gyűrűkkel érintkezésbe lépnek. Ha a vezetékek a falakon való egyszerű elhelyezés helyett falécbe vannak bezárva, akkor ezt is minden érintési kisérlet ellen védeni kell. A 2. ábrán (28) és (29) két oly berendezést jelöl, melyek a most említett célra szol-