47151. lajstromszámú szabadalom • Kukoricavető gép

forgó (i, i') járókerekeket hordják. Az (f) konzolokba a gép harántirányában keresztülmenő (k) tengely van ágyazva, melynek mindkét végére (1, 1') forgattyúk vannak ékelve. A gép egyik, az 1. és 2. ábrában látható oldalán lévő (1) forgattyú az ehhez körülbelül derékszög alatt állított (m) kéziemelőben folytatódik, míg a gép másik oldalán lévő (l'j forgattyú (mely a 3. ábrában látható) nincsen ily kéziemelővel ellátva. Az (1, 1') forgattyúk végei (n) csapok segélyével (o) csatlórudak által a (h, h') emelők (p) csapjaival vannak összekötve. Az (a) haránttartóra a (q) szegmens van szerelve, melynek egy (r) akasztóhorgába van az (m) kéziemelő beakasztva, ha az (a) haránttartó fölemelt helyzetben van. Ha a csoroszlyákat, ill. az (a) haránttartót le akarjuk bocsátani, úgy az (m) kéziemelőt a (q) szegmens (r) horgából kiakasztjuk és eleresztjük, mire az (a) tartó és az erre szerelt géprészek súlyuknál fogva sülyednek úgy, hogy a szerkezet a 2. ábrában látható helyzetbe kerül, amelyben a (d) csoroszlyák végei a földbe mélyednek. Ha a csoroszlyákat, ill. az (a) haránttartót ismét föl akarjuk emelni, úgy az (m) kéziemelőt lenyomjuk. Mikor ez fix forgáspontját az (n) csuklóban találja és szögemelő gyanánt működve, a (k) tengelyt fölemeli. Eközben azonban az (m) emelővel összekötött (1) forgattyú elfordulván, a (k) tengelyt is elforgatja, és ezáltal a (k) tengely másik végére ékelt (1') forgattyú is megfelelő szöggel elfordul. Ez csak úgy válik lehetségessé, ha a (k) tengelynek másik vége a fixpont gyanánt szereplő (m') csaphoz viszonyítva is fölemelkedik. Ezen szerkezet folytán tehát az (m) kéziemelő lenyomásakor a (k) tengely mindkét vége az (n) és (n') csapokhoz képest fölemeltetik. Miután az (n) és (n') csapok pedig az (o) csatlórudak segélyével a (h, (k'j emelőknek a (j) kerékcsapok felé eső végéhez vannak kapcsolva, másrészről pedig a (k) tengely az (a) haránttartóra szerelt (f) konzolokba van ágyazva, a (k) tengelynek az (n, n') csapokhoz képest való emelkedése az (a) haránttartónak a (j) kerékcsapokhoz képest való emelkedését fogja előidézni. Az (o) csatlórudak több (s) lyukakkal vannak ellátva úgy, hogy az (n) csapoknak a megfelelő (s) lyukba való helyezésével az (o) csatlórudak hosszát változtathatjuk és ezáltal a csoroszlyáknak a földben való mélyjárását szabályozhatjuk. A vetőtengely hajtását egy a vetőtengelyre ékelt (t) fogaskerék eszközli, mely az (i') járókerék (3. ábra) agyára ékelt (u) fogaskerékkel kapcsolódik. Ha az (a) haránttartó az 1. ábrában látható fölemelt helyzetben van, úgy a (t) és az (u) fogaskerekek közötti kapcsolat megszűnik és csak az (a) haránttartónak lebocsátásakor áll helyre (2. ábra). Ha a fészkek távolságát, ill. a vetés távolságát változtatni akarjuk, úgy ezt az (u) ós (t) fogaskerekek áttételi viszonyának változtatásával a legegyszerűbben a (t) fogaskerék kicserélésével érjük el. Hogy tehát kisebb vagy nagyobb átmérőjű (t) fogaskereket használhassunk, az u. fogaskereket, vagyis az (i') járókerék (j'j csapját a (t) fogaskerékhez képest beállítani kell. Ennek lehetővé tételére az (i') kerék (j') csapja a (h') emelő végén alkalmazott (v) résben beállíthatóan van elrendezve úgy, hogy az (j'j csap meglazítása után azt az (u) fogaskerékkel együtt a (t) fogaskerékhez közelíthetjük, vagy ettől eltávolíthatjuk és új helyzetében ismét rögzíthetjük. Fontos még azon körülmény, hogy a (d) csoroszlyák vége előre felé nyúlik, úgy mint az ekevas és nincsen hátrafelé kanyarítva, mint a szokásos vetőgépeknél. Ezáltal elérjük azt, hogy a csoroszlyák a földbe kapaszkodnak és ebbe jól behatolnak, és nem ugranak ki a földből mint a szokásos vetőgépcsoroszlyák. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kukoricavetőgép, jellemezve azáltal, hogy a magszekrényeket és vetőkészülékeket hordó haránttartó a járókerekek tengelyeihez képest emelhetően és sülyeszthetően van elrendezve és a csoroszlyák,