47127. lajstromszámú szabadalom • Billentyűzet

az útközöket célszerűen egymáshoz ugyanazon szög alatt rendezzük el a billentyűszárakon, mint amily szög alatt e helyen a hidak egymást keresztezik. A mellső hosazsor első billentyűnél két e föltételeknek megfelelő billentyű van oly módon elrendezve, hogy az egyik a (bl) hosszhidat és a másik a (cl) haránthidat viszi magával. Az ütköző még olymódon vannak berendezve, hogy a hidak főmozgását még akkor is megengedik, ha a billentyűk a lenyomott helyzetben valamely eszköz által rövid időre fogvatartatnak. Ez a folyamat például a 3. ábrán az utolsó billentyűnél van föltüntetve. E célra a (d) billentyűszárnak derékszögű keresztmetszetet adunk úgy, hogy a derékszög mindegyik ágán egy-egy ütköző rendezhető el forgathatóan. Maguk az ütközők megfelelően meghajlított drótdarabbó) állanak. A drót (e) része a lenyomásnál végével a hídba ütközik, az (f) drótrész pedig addig csúszik a helytálló (g) sín lapos oldalán, míg a híd leszoríttatott, vagy amíg maga az (e) rész a (g) sín fölső szélébe ütközik. Ha ezután a billentyűt még tovább lenyomjuk, akkor az ütköző (f) része a (g) sín alá léphet és az (e) rész a helytálló (g) sínen ellentállásra talál, mely az (e) részt ferdén fölfelé irányított helyzetben forgatja '(lásd a 3. ábrán az utolsó billentyűt) úgy, hogy az (e) rész ezen helyzetében a híd akadálytalanúl nyugalmi helyzetébe térhet vissza. Mihelyt a billentyűre kifejtett nyomás megszűnik és a billentyű nyugalmi 'helyzetébe visszatér az (e) rész önmagától ismét a híd széle fölé fekszik, mint ez a o. ábrán a többi billentyűnél látható. A föntebbbiekből kitűnik tehát, hogy tekintet nélkül az alkalmazott átvivőeszközökre, a keresztszerűen elrendezett hidak alkalmazása azon előnnyel bír, hogy csak annyi átvevő eszköz szükséges, mint ahány billentyűsort alkalmazunk, mert két egymást keresztező billentyűhíd mindenkori összeműködéséből ugyanannyi beállítási lehetőség adódik, mint ahány keresztezési ponttal illetve billentyűvel rendelkezünk. Ha például ily módon a billentyűnyomás egy typiiengert beállító mozgássá alakítandó át, akkor például a hosszhidak a typhengert eltolják, mig a haránthidak elforgatják. Ha továbbá a rajzon látható példánál maradva, föltételezzük, hogy a typhenger kerületén a typhenger forgásirányában, öt typsorban kilenc-kilenc typ van elrendezve, akkor minden további nélkül érthető, hogy egy természetazerinti billentyű lenyomásánál és az e helyen egymást keresztező hidaknak ezáltal eszközölt összeműködésénél a typhenger pontosan a lenyomott billentyűnek megfelelő typre állíttatik be. Ebből az következik, hogy alkalmas átváltó berendezések alkalmazásánál, melyek a typhengert tengelyén, a typhenger forgásirányában fekvő öt typsorral vagy ezek többszörösével egyszerre eltolják, oly hosszú typhengert használhatunk, melyen több öt-öt typkoszorúból álló csoport rendezhető el és hogy igy az átváltóberendezés előzetes, vagy egyidejű mozgatásánál a billentyűk számának növélése és a hidak számának növelése, valamint az átvivőeszközök számának növelése nélkül annyi beállítási lehetőséget kapunk, mint ahány typpel a typhenger el van látva. A leírt billentyűzet által működtetett beállítóserendezések nagy részénél az szükséges, hogy a billentyűket vagy az ezek által közvetlenül magukkat vitt átvivőtagokat az alsó helyzetben rövid időre fogvatartjuk és a működés befejezése után ismét szabaddá tesszük. Az e célra szolgáló rögzítő és kiakasztó berendezés a 4. és 5. ábrán van föltüntetve; a 4. ábra a berendezés oldalnézete és az 5. ábra fölülnézete. A 4. ábra szerint a leszorítás után mindegyik (b) hidat egy (i) kilincs fogja meg, mely a hidat a leszorított helyzetben fogva tartja. Mindegyik (c) hidat szintén egy hasonló kilincs tartja fogva a leszorított helyzetben. Célszerű, ha az (i) kilincsek a (b) hidakat hosszoldalukon és a (c) hidakat harántoldalukon fogják meg, hogy az összes kilincsek egyazon irányban legyenek forgathatók és így egyetlen kiakasztóberendezés segélyével legyenek, kiiktathatók. A 4. ábra szerint a kilincsek (q) torziós rúgók hatása alatt állnak, melyek