47114. lajstromszámú szabadalom • Elektromos fémszálas izzólámpa az izzókengyelnek rugalmas megtámasztásával

talphüvelyek, csavarmenethüvelyek stb. rávitelét nagyon megnehezítik. Az ismeretes akasztófaformájú tartók elrendezése által sem kerültetnek el ezen hátrányok. A középtámasz ugyan részben helyettesítve van ezen rendszernél a tartónak függélyes irányú része által, a középtámasz azonban mégis megmarad, míg a tartók merev természetüknél fogva ismét ugyanazokkal a hátrányokkal bírnak, mint maga a középtámaszték. Az eddig szokásos tartóállványok további hátrányai az előállítás költséges volta, ami különösen akkor jut érvényre, amikor a középtartók nem üvegből, hanem valamely más anyagból, pl. fémből készülnek. A jelen találmány szerint az említett hátrányokat elkerüljük azáltal, hogy egyrészt a közös középtámasztékot egészen elhagyjuk és másrészt minden egyes megtámasztandó szálkengyel számára egy külön rugalmas tartót alkalmazunk, miáltal az eddigi merev rnedszer egy rugalmas, egyes hajlítható támaszokkal bíró rendszerré alakíttatik át. Az egyes új tartók olyan egyenes vagy csak gyöngén görbített részből állanak, melynek hossza az izzókengyel tetőmagassága szerint igazodik. Ezen támasz egyik vége annak a lámpában való megerősítésére szolgál; a másik vége általában spirális vagy püspökbot módjára (1. és 4. ábra) meg van görbítve és fülecsben (2. ábra) vagy kampócskában (3. ábra) végződhetik, vagy pedig másefféle módon lehet alakítva úgy, hogy a szál mindenesetre könnyen beakasztható legyen. Ezen új tartó általában huzalszerűen van kiképezve, egyenletes és gömbölyű keresztmetszettel. Átmérője azonban alsó egyenes végén nagyobb is lehet, mint fölső hajlított végén, vagy megfordítva. Úgyszintén a keresztmetszet különböző alakkal is bírhat és pl. ovális csillagalakban vagy T-alakban is lehet kiképezve. Az új tartó legcélszerűbben rugalmas fémből vagy más rugalmas anyagból, mint kvarcból vagy pl. olyan szénszálakból is készülhet, amilyenek a szénszálas lámpákban alkalmaztatnak ós olyan gyönge méretezéssel kell bírnia, hogy ne merev, hanem nagy mértékben rugalmas legyen. A keresztmetszetet célszerűen úgy választjuk meg hogy a tartó elegendő vékony legyen arra, hogy az izzószál minden lengésében részt vehessen, azonban csak kisebb mértékben úgy, hogy elsősorban előzőleg az amplitudenek csökkenése és azután a lengéseknek lassankénti fékezése a tartók által létesül. Ezáltal a szálnak lökésszerű ráncigálásai, melyek a lámpa rázkódása esetén a szilárd középtámasznál mindig föllépnek és a szál leszakadását eredményezik, el vannak hárítva. A lámpa ezen berendezés folytán a használatnál és szállításnál lényegesen érzéketlenebb. Ezen újfajta támaszok elrendezése közvetlenül azon lábacska fölső részén történik, amely az áramhozzávezető huzalokat hordja (1. ábra) vagy pedig kényelmesebb technikai foganatosítás okáért a lábacskának rövid meghosszabbításán van elrendezve, amely utóbbi tányéralakú kiszélesedést is képezhet (2., 3., 4. ábra). Rögzítés céljából a támaszok közvetlenül az üvegbe forraszthatók be. Lehet pl. az esetben, ha a támaszok szénszálakból állanak, azoknak végeit célszerűen valamely olyan módon, amely a szén-izzószálaknak az árambevezetőhuzalokkal való összeköttetésénél szokásos, rövid fémhuzalokra erősíteni, melyek vagy be vannak már forrasztva a lábacskába, vagy pedig a rájuk erősített tartókkal később forrasztatnak be a lábacskába (5. és 6. ábra). Az új tartók a lábacskában akképen erősíthetők meg, hogy egyenes részeik vagy tengelyirányúan vannak elhelyezve (3. ábra) vagy pedig a lámpa tengelyével szöget zárnak be. Hasonlóképen az izzószálak is akképen erősíthetők meg a tartókban, hogy vagy tengelyirányúan állítva látszanak (1. ábra) vagy pedig hajlottan (2., 3. és 4. ábra) úgy, hogy a szálak az utóbbi esetben pl. párhuzamosanak az izzólámpakörte divergáló falaival, miáltal elhárítjuk azt a természetellenes és káros állapotot, hogy az izzószá-