47114. lajstromszámú szabadalom • Elektromos fémszálas izzólámpa az izzókengyelnek rugalmas megtámasztásával
Megjelent 1909. évi november hó 24-én. MAGY. ^^ KIR. SZABADALMI HU HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 47114. szám. Vll/h. OSZTÁLY. Elektromos fémszálas izzólámpa az izzókengyeleknek rugalmas megtámasztásával DR KUZEL HANS MAGÁNZÓ BECS/M BADENBEN. A bejelentés napja 1909 március hó 13-ika. Eddigelé a fémkengyelekkel biró elektromos izzólámpáknál az izzószálak megtartása úgynevezett tartóállványok segélyével történt, melyek a fémkengyeleket közösen megtartották helyzetükben és a kengyelek egymás mögé való kapcsolás útján izzótestté egyesíttettek. A tartóállványokra jellemző, hogy a középtartó merev és nem engedékeny. Ezen középtartó erős, kb. 2—5 mm.-nyi keresztmetszettel bír. A középtartón vannak azután a szálak számára való tulajdonképeni tartóberendezések alkalmazva. Ezen tartók többnyire egy sorozat, koszorúalakban elrendezett, a közös középtámasztékra merőlegesen álló fülek és horgok alakjával bírnak, melyeken az izzókengyel görbületei és gyakran szálszárai is tartatnak. Ezen tartóállványok tehát lényegileg egy merev, a középtartó által merevített tartórendszert képeznek, melynél a főtámaszték, mely a tartórészeket hordja, eddigelé nem volt nélkülözhető habár éppen benne ismerték föl sok hátrány okozóját, különösen akkor, ha amint szokásos, a főtámaszték üvegből készült. Ha ugyanis erre a célra ólomüveget használunk, akkor a középtámaszok a lámpák égésénél igen könnyen megfeketednek és ezáltal bizonyos körülmények között, amint tapasztaltatott, a lámpa egész belseje lassanként megfeketedik. Ezen okból kénytelenek voltunk lehetőleg nagy körtéket használni vagy pedig a középtámasztékok készítésére ólomüveg helyett úgynevezett thüringiai üveget használni. Az utóbbi eljárás abban a nagy hátrányban szenved, hogy a thüringiai üveg nem egyesül jól az ólomüveggel, miáltal könnyen keletkeznek tömítetlenségek és az üvegben hasadások és repedésék. A középtámaszték hosszú üvegrúdja egyáltalában minden körülmények között különösen veszélyeztetve van és a lámpa számára káros, miután rázkódásoknál, amelyek a lámpa szállításánál ki nem kerülhetők, könnyen letörik. Azonfölül az ilyen merev középtámasztékkal ellátott, merev, nem engedékeny és szélesen elterülő tartórendszereknek a körtébe való bevitele és beolvasztása tetemes törési veszéllyel van összekapcsolva. Különösen megkívánják ezen rendszerek, hogy a körtéknél igen széles nyakak alkalmaztassanak, melyeket a beolvasztásnál ismét csak nehezen és tetemes idő- és munka veszteséggel lehet a szükséges kisebb méretekre redukálni és ezáltal az előírásos
